Nem úri betegség, sokkal több, mint egyszerű szomorúság

A depresszió az egyik leggyakoribb mentális betegség. Magyarországon éves szinten közel egymillió embert érint. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint világszerte évente mintegy 100 millió embernél alakul ki. Az európai felnőtt lakosság közel 7 százaléka szenved súlyos depresszióban, és további 9 százaléknak vannak kevésbé súlyos depressziós tünetei. Míg 1990-ben a depresszió a negyedik helyen állt a társadalom és a beteg számára legnagyobb terhet jelentő betegségek listáján, addig előreláthatólag 2020-ban az első helyre kerül majd – ismertette a Naplóval dr. Móré E. Csaba, a Debreceni Egyetem Kenézy Gyula Egyetemi Kórház Felnőtt Pszichiátria osztályvezető főorvosa. Hozzátette: azt is kimutatták, hogy a depressziós betegek jelentős hányada (fele, kétharmada) nem fordul orvoshoz, mivel a panaszokat egyértelműen kifáradásnak, elfásultságnak, illetve külső negatív életeseménynek tulajdonítják. A szakember arra is kitért, hogy a WHO 2001-es felmérése rámutat, a férfiak és nők vonatkozásában is jelentős eltérések tapasztalhatók; megközelítőleg kétszer annyi nő szenved depresszióban, mint férfi.

A betegség fő tünete – 41 százalékban – valamilyen testi tünet, gyakran a fájdalom, a pácienseknek sok esetben maga az élet fáj.

A rossz kedv és a depresszió merőben más állapot, míg előbbinél pusztán (múló) hangulatról van szó, addig utóbbi az egész testet érintő szisztémás betegség, melynek középpontjában egy mentális tünetegyüttes áll, de a mikrogyulladásos folyamatok sem elhanyagolandók – hívja fel a figyelmet dr. Móré E. Csaba, a Debreceni Egyetem Kenézy Gyula Egyetemi Kórház Felnőtt Pszichiátria osztályvezető főorvosa. Kifejtette, időnként minden ember szomorú, ami „természetesnek” mondható, hiszen ha negatív hatások érnek minket, elkerülhetetlen, hogy levertek, kedvetlenek legyünk. A depresszió viszont sokkal több, mint a szomorúság. Akkor beszélhetünk erről a mentális betegségről, ha a szomorúság minden ok nélkül jelentkezik, vagy a kialakulásának okához mérten irreálisan erős, nem múlik el, vagy újra és újra előjön.

– A depressziós ember napi aktivitása csökken, azonban fontos tudni, hogy nem lustaságról, hanem jelentős energiahiányról beszélhetünk az esetükben. A betegek étvágya nőhet vagy csökkenhet, ebből adódóan pedig súlyváltozás léphet fel. Gyakori az alvászavar, az elalvási nehézségek, de az is előfordulhat, hogy az illető 10-12 órát alszik. Jellemző a szexuális érdeklődés teljes hiánya is – mondta a szakember, hozzátéve, a depresszió az agy betegsége, mely szerv ebben az állapotban nem képes arra, amire egyébként képes lenne.

„Ahhoz tudnám ezt hasonlítani, hogy például van egy kiváló, tehetséges zongoraművész, aki leforrázta a kezét, ezért nem tud koncertet adni. A depressziós ember sem képes azokra a dolgokra, amikre egyébként képes lenne.”

Sok a téveszme és hiedelem ezzel kapcsolatban. Ahogyan a törött lábú embernek se mondjuk, hogy de hát ott a lábad, állj rá, úgy a depressziós embernek sem mondhatjuk, hogy viselkedjen máshogy – magyarázta, hozzátéve, a pszichiátriai kezelések a legtöbb esetben még mindig stigmát jelentenek hazánkban, ellentétben a nyugati országokkal.

Amikor fáj az élet

– A depresszió fő tünete 41 százalékban valamilyen testi tünet, gyakran a konkrét fájdalom. Mindez összefügg más típusú testi tünetekkel, betegségekkel, úgy mint a kardiovaszkuláris, illetve a daganatos kórképekkel, az immunrendszer működésével, az inzulin rezisztenciával, a tüdő- és légzési folyamatokkal vagy az irritábilis bélszindrómával. Ez ma nagyon nagy kihívást jelent, hiszen sok esetben a depresszió által kiváltott betegségeket nem a pszichiátrián, hanem más orvosi területeken észlelik – mondta Móré E. Csaba. Hangsúlyozta: ha valaki infarktust kapott, de depressziós marad, egy éven belül négyszeresére nő a halálozási kockázata. Dán és brit kutatók pedig azt állapították meg, hogy a szívrohamot elszenvedett embereknél négyszeresére nő a depresszió és a szorongás kockázata.

Hogyan alakul ki?

Klinikai kutatások igazolják, hogy több tényező is közrejátszhat a depresszió kialakulásában, melyek leginkább a biológiai és pszichoszociális tényezők köré csoportosíthatók, de a spirituális diszharmónia sem mellékes. Minél több tényező van jelen egyszerre, annál valószínűbb a depresszió kialakulása. – Ha egy lakásban hideg van, akkor megnézzük azokat a tényezőket, hogy mi okozhatja a hideget. Jó-e a kazán, a radiátor? Átjárhatók-e a csővezetékek? Megfelelő-e a szigetelés, a nyílászárók minősége? Esetleg van-e, aki nyitva felejti ablakokat?

„Ugyanez igaz a depresszióra is, mely számos dologtól függ. Milyen volt a beteg embrionális időszaka ? Az idegrendszeri fejlődése mennyire volt harmonikus? Mennyire volt stresszes a gyermekkora? Milyen mintákat látott a családban a problémák/helyzetek feldolgozására? És még sorolhatnánk”

– taglalta a szakember.

A depresszió kialakulásában szerepet játszhat a nehéz, traumákkal teli gyermekkor, a fizikai vagy szexuális bántalmazás, a szülők korai elvesztése vagy akár az is, hogy előfordult-e depresszió a családban. Nőknél kétszer olyan gyakori, mint a férfiaknál. Ennek oka feltételezhetően a hormonális változásokban, illetve a társadalmi elvárásokban keresendő. Kialakulhat nagyobb lelki megterhelést, stresszt jelentő élethelyzetekben, mint például tartós családi és/vagy munkahelyi konfliktusok – korszakváltások – esetén. Szintén jellemző súlyos testi betegségek vagy krónikus testi korlátozottság fennállásakor, illetve kialakulhat pszichoaktív szerek (gyógyszerek, drogok) használata mellett is.

Jéghegy-effektus

– Mi, orvosok csak a jéghegy csúcsával foglalkozunk. A WHO egyik kutatása rámutat, hogy a depresszióban szenvedőknek 43 százaléka sohasem fordul orvoshoz. Aki el is megy, azok 57 százaléka a családorvosát keresi fel, jellemzően azért, mert valamijük fáj. Ezen esetek közül csupán 54 százalékban ismerik fel, hogy valamilyen pszichiátriai betegség áll fenn. Ezek közül depressziót 15 százalékban diagnosztizálnak, ám csak a betegek 6,5 százaléka kap terápiát – ismertette a szakember.

Gyógyszeres és a pszichoterápiás kezeléssel a depresszió hatékonyan gyógyítható, azonban a gyógyuláshoz idő kell: hetekbe, hónapokba is telhet, illetve nagyon fontos a többoldalú megközelítés is.

„A gyógyszereken túl terápia lehet az étkezés, a mozgás, a zene, masszázs, az érintés, egy kutya, cica vagy akár az emberi közösségek is”

– ezek mind segítenek abban, hogy a betegek kijöjjenek a depressziós állapotból, és képesek legyenek örülni. Ám mindezekre akkor fektetünk hangsúlyt, amikor a beteget már „felhoztuk nullára” megfelelő kezeléssel. Ugyanis a depresszió kutatásban ma már nemcsak az a cél, hogy elmulasszuk a mély állapotot, hogy ne legyen a páciens „negatívban”, hanem hogy érjük el azt, hogy olyan tevékenységeket végezzen, olyan minőségű életet éljen, amiben örömét is leli – fogalmazott. A mikrobióta kutatás szintén nagy áttöréssel kecsegtet a gyógyításon túl a megelőzésben is.

Egy falat öröm

– A „mindennapi kenyerünk” mintájára a mindennapi örömünket is meg kell lelni. Hiszen ha egy beteget a gyógyszerekkel meggyógyítunk, de ugyanazt az életet folytatja, mint előtte, mi garantálja, hogy nem fog visszaesni? Nagyon fontos a terapeuták munkája, akik megnézik, milyen lehetne a betegek élete, ha sokszor saját maguk elé sem gördítenének akadályt. Mindez nem csak pénzkérdés, egy jóleső séta vagy biciklizés is okozhat önfeledt perceket.

„A legtöbb ember csak túlél, pedig meg kell tanulni élni is.”

A hála érzése sem természetes, olykor a terápia kulcsát jelenthetik a „hálatréningek”. Ha tehetném, receptre írnék fel színház-, uszoda- vagy koncertjegyet is – mondta dr. Móré E. Csaba, kiemelve, nem az a stressz, ami minket ér, hanem amit mi úgy élünk meg, hogy az veszélyes ránk. Az USA-ban egyetemisták között végeztek egy kutatást, és három napig megvonták tőlük a wifit. A hallgatóknál előjöttek a vegetatív tünetek, bántották egymást, agresszívek lettek. – Ez még nem depresszió, de jól mutatja, milyen stresszként éljük meg azt, hogyha nem a létünk van veszélyben, hanem a megszokott jólétünk – tette hozzá.

Dr. Móré E. Csaba arról is beszélt, hogy amíg az 1900-as évek elején az emberek 80 százaléka falvakban élt, akkor figyeltek egymásra. – Ha valaki nem ment ki egy ideje a házából, bement hozzá a szomszéd. Ma az örömeinket kivel osztjuk meg, leszámítva a virtuális teret? Áthívjuk a szomszédot vagy a barátainkat? Nekünk az is egy nagyon fontos kihívás, hogy megtanuljunk/megtanítsunk irigykedés nélkül örülni. Ha ma például veszekedést hallunk, mennyire természetes, hogy valaki bemegy és bekopog? Egy közösségben többen védelmezik az embert, attól is, aki kontrollt veszt. Hiszen vannak normák, és ha valakit üt egy kéz, mindig lesz valaki, aki megállítja. Manapság azonban jellemzően elfordulnak az emberek, ami egyfajta önvédelmi viselkedés felerősödését és a transzgenerációs toxicitás térhódítását eredményezi. Már egyre többen városokban élnek, ami mentális szempontból nem feltétlenül biztonságos közeg. Lehetne az, de ehhez szemléletváltásra lenne szükség. A közösség – akár egy gyülekezet – egyfajta védőernyőt jelenthet.

„Ha valaki egy közösségnek tagja, a kutatások szerint felére csökkenti az adott évben orvoshoz fordulás számát. Ez tény!”

Vass Kata

Gazdasági időzített bombaként

A mentális zavarok a gazdaságot is hátrányosan érintik. A depresszió az európai GDP 1 százalékát emészti fel, a költségek 88 százaléka mentális zavar miatti termelékenységcsökkenésből adódó gazdasági veszteség, és nem pedig egészségügyi kiadás. A mentális zavarok jelentősen növelik a testi társbetegségek költségeit, s egyben rontják ezek gyógyulási esélyeit. Tehát elmondható, hogy a mentális zavarok hatalmas egészségügyi terhet jelentenek a 21. században.