A vasfüggöny lebontása a Nagyerdőből indult

– Sírtak, nevettek az emberek, óriási volt a tömeg, mindkét oldalon nagyon sokan várták a határnyitást. Katartikus élmény volt, aminek a hatása alá kerültünk a 65 éve bezárt határkapunál, a menekülő kelet-német tömeg és az átkelésre várakozók között. Ma sem tudok könnyek nélkül beszélni róla – fogalmazta meg érzéseit a Napló érdeklődésére Filep Mária, az 1989. augusztus 19-i Páneurópai piknik egyik debreceni szervezője, aki a debreceni társaival a díszvendégek között szerepel a 30. évforduló tiszteletére rendezendő, ünnepi eseményeken.

Filep Mária – mint felidézte – a határ áttörése után fél órával ért a helyszínre dr. Vass László államtitkárral, aki Pozsgay Imre államminisztert helyettesítette. (Pozsgay a Napló cikke akkori szerint aznap épp Hajdú-Biharban tett hivatalos látogatást – lásd fotónkon.) Érezték már azelőtt is, hogy valami nagy dolog történik, hiszen például augusztus 19. hajnalán kiürült a budapesti menekülttábor, és a titkosszolgálat is jelentette a nyugati határ felé tartó konvojt. A határőröket a piknik idejére visszarendelték a helyszíntől egy kilométer sugarú körzetig – tudtuk meg a szervezőtől.

Százak várták az alkalmat

A Páneurópai piknik 1989. augusztus 19-én egy békedemonstráció volt az osztrák–magyar határon, a Sopronhoz közeli (Fertőrákoshoz tartozó) Piuszpusztán. Az esemény fontos előidézője lett az Európát kettéosztó vasfüggöny átvágásának, Németország egyesülésének és az Európai Unió keleti bővítésének. Ausztria és Magyarország beleegyezésével ugyanis 3 órára szimbolikusan határátkelőt nyitottak Szentmargitbánya és Piuszpuszta között.

A páneurópai pikniken több mint 600 NDK-állampolgár (akik addig Budapesten, a soproni kempingben és a térségében várakoztak) használta fel a vasfüggöny megnyílását arra, hogy nyugatra szökjön. A magyar határőrség nem avatkozott közbe, de az országos parancsnokság sem hozott olyan döntést, hogy a tömeges „határsértés” vagyis határáthaladás miatt a Páneurópai piknik rendezvényt be kell rekeszteni.

– A pikniken sok külföldi ellenzéki személy (lengyel, szlovák, észt, jugoszláv, ukrán, román) is részt vett a Sorsközösség tábor vendégeként. Az NDK ellenzéki értelmiségével a nagyon erős állambiztonsági szolgálat, a STASI felügyelete miatt nem volt kapcsolatunk. A Sorsközösség tábor is arra kereste a választ, hogy Közép-Európa népeinek van-e helyük az egységes Európában – húzta alá Filep Mária.

Szabadság, hűség, nemzet

Arról is beszélt Filep Mária a Naplónak, hogy a történészek kutatása szerint 1989. augusztus 19-én nem volt érvényben lőparancs a határon, de ők akkor is megcsinálták volna a pikniket, ha a fegyverhasználat erre az esetre is érvényes lett volna. Filep Máriáék a résztvevők védelme érdekében arra is figyeltek, hogy az esemény minél nagyobb médianyilvánosságot kapjon. Így, a szervezésüknek köszönhetően a BBC mellett a japán nemzeti televízió és több német stáb is forgatott akkor, de megjelent egy ausztrál tévés csoport is.

Filep Mária úgy véli, hogy 30 év elmúltával, az egységesült Európában a mai napig érvényes a piknik üzenete, azaz a „szabadság és a hűség”: a gondolat szabadsága, az igazság kimondásának szabadsága, az eltorzult értékrend által emelt lélek-szögesdrótok bontása; nemzetek, népek között a politika által ásott árkok megszüntetése, valamint a hűség a nemzeti értékekhez, a magyarsághoz.

– 1989-ben az igazságtalan határok bontása volt a célunk, de ez nemcsak a két ideológia határát jelképező vasfüggönyt jelentette, hanem a nagy háború után meghúzott, nemzetrészeket elválasztó, igazságtalan határok légiesítését is. Európa megosztottságának megszűnésével azt reméltük, hogy a nemzeti kisebbségben élőknek azonos jogaik lesznek, mint a többségnek.

A Páneurópai piknikről a Hajdú-bihari Napló 1989. augusztus 21-én, a 2. oldalán közölt egy szűkszavú tudósítást (lásd fotónkon). Magának a pikniknek az ötlete pedig nem mellékesen 1989. június 30-án, a debreceni nagyerdei Régi Vigadóban született meg. Emiatt kedden, éppen ott egy német forgatócsoport készített interjút Filep Máriával és az 1989-es társ szervező Szabó Lukáccsal. A Páneurópai piknik előzményének ugyanis sok esemény tekinthető, többek között a Szabó Lukács által kezdeményezett fórum 1989. március 10-én, melyet a lakossággal együtt a szovjet katonai repülőtér bezárása érdekében szerveztek. A piknik másik ötletgazdája, Mészáros Ferenc elvonultan él, és – mint Filep Mária jelezte – „nem vesz részt a megemlékezéseken, míg rangján nem kezelik a pikniket”.

Filep Mária a Naplónak hangsúlyozta: az emlékezés és a történelmi sikereink ápolása azért is fontos, mert egyre kevesebben ismerik és érzik át a piknik jelentőségét. A minap például egy fesztivál kerekasztal-beszélgetésén vett részt, és ott egy felmérés eredményeként az derült ki, hogy a válaszolók 75 százaléka Lengyelországnak tulajdonítja az 1989-es határnyitást, 25 százalékuk szerint pedig Csehszlovákiában vagy Magyarországon történt.

Orbán-, Merkel-beszédek

Holott a pikniket az akkor még ellenzéki Magyar Demokrata Fórum debreceni szervezete és a soproni ellenzéki kerekasztal (SzDSz, MDF, Fidesz és FKGP) szervezték, Habsburg Ottó és Pozsgay Imre védnökségével. A 30. évforduló tiszteletére augusztus 17-én a helyszínen ünnepségsorozat lesz, amelyre Filep Mária tájékoztatása szerint rajta kívül az egykori debreceniek közül várhatóan Medgyessy István, Szabó Lukács, Turi Gábor, Nagy Imre és Pásztorlaki János is elmegy. Természetesen meghívót kapott Sopron városától minden egykori debreceni szervező.

A 30. évfordulón, augusztus 19-én meg Angela Merkel német kancellár és Orbán Viktor magyar miniszterelnök is ökumenikus istentiszteleten vesz részt a soproni belvárosi evangélikus templomban, ahol mindketten beszédet is mondanak a történelmi évforduló tiszteletére.

Augusztus 18-án felszólal Habsburg György is, a Páneurópai Piknik egykori védnökének, Habsburg Ottónak a fia. Az előző napon, a „Piknik, menekülés, rendszerváltozás – Terítéken 1989 – 30 éve volt a Páneurópai Piknik: mai fiatalok találkozása akkori szemtanúkkal” című konferencián Filep Mária, a Páneurópai piknik debreceni főszervezője is beszédet mond.

Vass Attila