A siker apró lépések sokasága

Országszerte 21 olyan általános és középiskolai projektet ismert el a 21 Nő az Egészségügyért Alapítvány, amely jó, követendő példát állít más pedagógusoknak is, és amely hatékonyan fejleszti a fiatalok egészségtudatosságát. Az elismeréseket ünnepélyes keretek között az egészség világnapján adták át a budapesti Pannónia Általános Iskola dísztermében. A projekteket bárki megismerheti az alapítvány oldalán található kisvideókból, amelyekből az is kiderül, hogy a nyertesekről Nánási Pál fényképész készített hangulatos portrékat.

A lelkes és elkötelezett pedagógusok projektjei zenével, művészettel nevelik egészséges életmódra a gyerekeket, illetve a programokban fontos szerep jut a helyes táplálkozásnak és a kellő mennyiségű testmozgásnak. A 21 jó példa mögött több megyénkbeli pedagógus is áll, köztük Orosz Henrietta, a Hajdúböszörményi Tankerület Dr. Molnár István Egységes Gyógypedagógia Módszertani Intézmény, Óvoda, Általános és Készségfejlesztő Iskola gyógypedagógusa.

Hogyan lépett a gyógypedagógusi pályára, mi motiválta?

Ki tudja, miért, de mindig is vonzott a gyermekotthonok és a diákotthonok világa, az ott zajló pedagógiai nevelő-fejlesztő munka. Talán épp ezért kezdtem álmodozni arról a főiskola elvégzése után, hogy egyszer majd ott taníthatok, ahol most – az álmom pedig valóra vált. Immár tizennyolc éve, hogy ennek a csodálatos gyermekintézménynek lehetek a gyógypedagógusa. Szerencsés ember vagyok! Azt gondolom, hogy ami motivál és minden nap új és új erőt ad, azaz őszinte önzetlen szeretet, melyet tanítványaimtól kapok.

A sérült emberekkel szemben mit tapasztalsz, mennyire nyitott a társadalom?

Komoly problémát jelent, hogy a sérült emberekkel szemben a társadalom nem minden esetben nyitott, ezért az integrálásuk sokszor nehézségekbe ütközik. Mi, akik a nap jelentős részét velük töltjük, látjuk, hogy a kívülről jövő empátia, a megerősítés milyen lendületet ad, megsokszorozza a képességeiket. Arról pedig sosem szabad elfeledkezni, hogy a mosoly számukra is mosoly, a szeretet, egy-egy kedves gesztus pedig még többet jelent, mint az egészséges társaiknak.

Sok érintett szülő, család bízik abban, hogy a gyermekeket sikerül önálló életvitelre tanítani. Miből áll az egészségnevelő munkája?

Az önálló életvitelre tanítás egyik kiemelkedően fontos eleme az egészségnevelés – a kéz- és testápolás, az étkezés, hiszen a sérült gyerekek nem minden esetben képesek a hétköznapi készségek elsajátítására. Épp ezért a mi egészségnevelő munkánk gyakorlatilag folytonos. Kilenc éven keresztül dolgoztam például az egyik gyermekintézmény óvodájában, ahol egy három- és egy négy és fél éves testvérpár esetében a napi rutin része volt hétfőnként a fejtetveik kiirtása, a testápolás és a tiszta adományruhába öltözés. Most, tíz évvel később már csak a kisebbik testvér jár az intézménybe, és ott tartunk, hogy a kollégákkal közösen sikerült elérnünk, hogy a gyermek mindig tiszta, igényes önmagára és a ruhájára, és otthon, a szüleiben is próbálja tudatosítani mindazt, amit nálunk tanult.

Sokan kérdezik tőlem, hogyan lehet mosollyal, lendülettel tanítani egyszerű kézmosásra, egy gyümölcspucolásra vagy csak egy új zöldség megérintésére a gyerekeket. A mi életünkben a nagy eredmény az apró lépések sokasága, számomra igazi sikerélmény.

Mi az a jó gyakorlat, amit kiemeltek a program során?

A jó gyakorlat, amit szeretnék hangsúlyozni, hogy a tantestületünk közös munkája a „Nálunk ilyen egy salátanap„ nevet viseli. Évtizedes múltra tekint vissza, folyamatosan bővült az évek során, a jelenlegi gyakorlat már négy éve tekinthető hagyományosnak intézményünkben, amelyben az iskola gyógypedagógusai, szakoktatói és gyógypedagógiai asszisztensei mellett részt vesz a hajdúböszörményi Czégény úti almáskert tulajdonosa is. A program másik támogatója a városgazdálkodási vállalat, amely biztosítja azt az autóbuszt, amellyel a gyerekek kijutnak az almáskertbe. Ez pedig nagyon fontos, hiszen a sérült gyerekek – és később a sérült felnőttek – gyakran kimaradnak a társas tevékenységekből, ennek következtében pedig ki sem alakulnak vagy sérülnek a szociális kapcsolataik. A program révén a tanulók azt érezhetik, hogy ők is ugyanolyan fontos, tevékeny és megbecsült részei lehetnek a társadalomnak, mint ép vagy kevéssé sérült társaik – a gyümölcsök ugyanis nem ismerik a megkülönböztetés fogalmát. A program elsősorban az értelmileg akadályozott tanulók önkiszolgálási, önellátási képességeinek erősítésében, a szociális motívumok kialakításában segít, amellyel a gyerekek képesek lehetnek az életvitel és a gondozási ismeretek befogadására. Intézményünkben évről évre több az autista tanuló, az ő esetükben pedig különösen fontos, hogy a napi rutin részévé váljon az önkiszolgálás és a kommunikáció. Az autizmus spektrum-zavar ugyan minden érintettnél máshogy jelentkezik, ám gyakori jellemzője az ismeretlentől való idegenkedés, a szorongás mindentől, ami más, mint a korábban megszokott rend. Az autista emberek számára kiemelten fontos, amikor biztonságban végezhetnek olyan tevékenységeket, amely sikerélménnyel jár. A halmozott sérülésekkel élő gyermekek esetében már pusztán a helyváltoztatás is nehézséget jelent, egy kerekes székhez kötött fiatal csak ritkán jut el olyan helyekre, ahová ép társai bármikor elmehetnek. Számukra ez a program egyben egy élménykirándulás is, amely egy addig ismeretlen, izgalmas világba vezeti őket.

Képzeljük el úgy, hogy elviszik almát szedni a gyerekeket?

Így van. Az egyhetes programsorozat hagyományosan az almaszürettel kezdődik szeptember végén, amelyen az almáskert tulajdonosának segítségével részt vehet az iskola összes tanulója: a súlyosan, halmozottan fogyatékos gyerekek is. Ők – akár segítséggel is – ugyanúgy megpróbálkozhatnak az almák leszedésével, mint a többi tanuló, de hallhatják és megtanulhatják azt is, melyik fajta almából mi készül. Megismerhetik, melyik gyümölcs édesebb, melyik a savanykásabb, s ha szeretnék, megkóstolhatják a leszedett almákat.

A program második állomása a rajzverseny, amely lényegében az élmény és a tanultak feldolgozását jelenti játékos formában. Az elkészült rajzokból kiállítást rendezünk az aulában, amelyet az intézmény vezetőiből álló zsűri értékel. És persze mindenki kap jutalmat: matricákat és olyan ajándékokat, mint például a salátanap logójával díszített érem. Minden gyermeket igyekszünk valamilyen formában jutalmazni, hiszen például egy autista tanuló esetében az is óriási sikernek számít (a gyermeknek és pedagógusnak egyaránt), ha egyáltalán hajlandó legalább megkóstolni valamit, amitől korábban idegenkedett. Ilyenkor előfordul, hogy a szülőtől kapunk olyan visszajelzéseket, hogy csodát tettünk. Mivel az ő életükben ezek az apró lépések hatalmas eredménynek számítanak, a gyermekeket igyekszünk még tovább motiválni azzal, hogy pozitív visszajelzésekkel ismerjük el a teljesítményét.

Az egyhetes program része a tananyagba épített salátanap, amelyen a gyerekek különböző módokon feldolgozzák az almaszüreten leszedett gyümölcsöket. Az alma mellett találkoznak még a körtével, a szilvával vagy a szőlővel, azok a szülők pedig, akik megtehetik, sokszor ajánlanak fel zöldségeket is az iskolai saláta-napra. A gyerekek ilyenkor láthatják, megfoghatják, megszagolhatják például a karalábét, amelyet sokan eredeti formájában nem is ismernek, és fogalmuk sincs arról, hogy ez a zöldség nyersen is fogyasztható. A közvetlen tapasztalat útján szerzett ismereteket a gyerekek később felelevenítik, összegezik, illetve interaktív táblán készített feladatok megoldásával szemléltetik is.

Hogyan zajlik a mindennapokban kisebbek és nagyobbak esetében, és hogyan mérhető az eredményessége?

A feldolgozás minden osztályban a gyerekek képességeihez igazítva történik: a kisebbek inkább csak megfigyelik a gyümölcsök alakját, színét, illatát. A nagyobbak azonban már reszelt almát, kompótot, gyümölcssalátát vagy almás süteményt is készítenek, s már maga a közös tevékenység sokat segít az egyéni képességek fejlesztésében. Az elkészült ételeket pedig közösen fogyasztják, ezzel is gyakorolva a kulturált étkezési szokásokat. Ezekkel az ismeretekkel és gyakorlati tevékenységekkel az értelmileg akadályozott tanulók is képessé válnak a mindennapokban előforduló egyszerű konyhai és gondozási feladatok elvégzésére, a társadalmi integrációra. A tanulóink emellett olyan zöldségeket, gyümölcsöket ismernek és kóstolnak meg, amelyek sokszor a család anyagi helyzetéből adódóan otthon sosem látnak – vagy egyszerűen csak korábban azt mondták rá, hogy nem szeretik. A program keretében viszont a különböző zöldség- és gyümölcsfajtákat változatos formában feldolgozzák, így a szülőktől elégedettséggel halljuk, hogy a kóstolások hatására otthon is változatosabban és egészségesebben étkeznek a gyermekek.

A bemutatkozó videóban beszélt egy kedves sikersztoriról is...

Másfél évtizede működik intézményünkben az úgynevezett Munkahelyi Gyakorlati Program, melynek keretében a tizenhatodik évüket betöltött gyerekek – két tanuló egy gyógypedagógiai asszisztens kíséretével – egyszerű, betanító jellegű munkát végeznek. Két évvel ezelőtt sikerült megállapodnom egy helyi kertészettel, így már ott is van lehetőség az értelmileg akadályozott fiatalok számára, hogy bekapcsolódjanak az egyszerűbb munkafolyamatokba. Ehhez fűződik az egyik legkedvesebb szakmai sikerem is. Tavaly, a tanév végén az egyik tanítványunk arra kért bennünket, hogy segítsünk neki abban, hogy nyáron a kertészetben dolgozhasson. A kertészetben erre lehetőséget adtak, s a diákunk pedig részben az ott keresett pénzből megvehette magának azt a számítógépet, amelyre annyira vágyott évek óta. A számítógép, a megkeresett pénz, és egyáltalán: az önálló munka a mi diákunk életében mind-mind olyan mérföldkő volt, ami abban a pillanatban kiemelte őt a sérültek világából.

Barak Beáta

Kihívás lehet egy egyszerű művelet is

Az egészségnevelés az intézmény egész pedagógiai folyamatában jelen van, kezdve a reggeli fogmosástól a kéz- és testápoláson át a kulturált étkezési szokások elsajátításáig. Az intézményben mindezt tantervi keretek között, vagyis külön tanórán is tanulják a gyerekek. A sérült, értelmileg akadályozott gyermekek számára ugyanis sokszor jelentenek kihívást az ép társaik számára egyszerűnek tűnő műveletek is, mint a kéz- vagy fogmosás, hiszen közülük sokan küzdenek a szem-kéz koordináció zavaraival, amely jelentősen befolyásolhatja a finommozgásokat, többen idegenkednek a túl hideg vagy túl meleg víztől is. Étkezésnél is problémát jelenthet a falatok elrágása, főleg, ha a sérülés jellege miatt renyhébbek vagy épp merevebbek az arcizmok. Az ő esetükben segít a mozdulatok mechanikus elsajátítása, az idegenkedést pedig old-hatja, ha mindezt közösen végzik a társakkal és a pedagógusokkal.