Irányi Dániel sohasem engedett az elveiből

Budapest, Debrecen - Közösen tárja fel a segesvári csatateret a PIM és a Hadtörténeti Múzeum.

Együttműködési megállapodást írt alá a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) és a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum a segesvári csatatér régészeti feltárására. Demeter Szilárd, a PIM főigazgatója az erről tartott sajtótájékoztatón hangsúlyozta: a fehéregyházi csatateret, ahol vélhetőleg Petőfi Sándor is elesett 1849. július 31-én, még sosem kutatták modern régészeti módszerekkel. A kutatás eredményeit közös kiadványokban és kiállításokon fogja bemutatni a két múzeum.

A PIM kezdeményezésére a segesvári csata helyszínén már tavaly elkezdődtek a próbajellegű terepi kutatások, az eddigi eredményekről Polgár Balázs régész számolt be. A kutatások első szakasza a magyar balszárny harcrendjének feltételezett helyét vizsgálta. A fémkereső műszeres terepbejáráskor a területen 19 leletet találtak, elsősorban tüzérségi emlékek, valamint kézi tűzfegyverekhez tartozó lőszerek, ruházati és numizmatikai emlékek kerültek elő. Az idén szeretnék folytatni a kutatást, és megtalálni a magyar balszárny és az orosz jobbszárny erdei küzdelmének helyszínét.

A sajtótájékoztatón bejelentették azt is, hogy Irányi Dániel írásos hagyatéka a napokban egy magánszemélyen keresztül a PIM gyűjteményébe került. Hermann Róbert, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos parancsnokhelyettese hangsúlyozta: az 1960-as évek óta nem került magyar közgyűjteménybe hasonló jelentőségű hagyaték a 19. századi magyar történelemből. – Irányi Dániel az elmúlt 170 év azon kevés magyar politikusa közé tartozik, akik sosem engedtek az elveikből – fűzte hozzá Hermann Róbert.

Jegyzőkönyv Debrecenben

Irányi Dániel a szabadságharc idején országgyűlési képviselőként, a felvidéki hadszíntéren élelmezési biztosként tevékenykedett. A kormányt és az országgyűlést követte Debrecenbe. A Wikipédia szócikkéből kiderül: lelkesen támogatta Kossuth Lajos politikáját, és határozottan fellépett a Békepárt törekvései ellen. Az 1849. április 14-ei függetlenségi nyilatkozat meghozatalakor ő vezette az országgyűlés jegyzőkönyvét. (A cívisvárosban utca is őrzi emlékét – A szerk.) Ezután a főváros kormánybiztosává nevezték ki. 1849 augusztusában emigrált, később Kossuth Lajos legszorosabb munkatársai közé tartozott, 1868-ban tért haza, és Nyíregyházán hunyt el.

MTI, HBN