Kultúraterjesztés a jubileumok tükrében

Debrecen - „Repertoárunk olyan darabokból áll, amelyek vagy most először, ősbemutatóként valósulnak meg, éppen nálunk, vagy korábban már játszotta valamelyik teátrum, de már rég nincs műsoron, s mi újra elővesszük” – mondta el a budapesti, százöt éves Rózsavölgyi Szalon missziójáról Zimányi Zsófia művészeti vezető a Naplónak adott interjúban. Elárulta azt is: Szabó Magda gyerekkora óta kedvence.

Budapest szívében, a Szervita téren működő Rózsavölgyi Szalon az Ön irányítása alatt öt éve, a 2012. évi költészet napja óta várja a látogatóit. Milyen célok vezérelték, amikor elkezdte az itteni munkáját, ezekből mennyi valósult meg, illetve miben változott az eredeti koncepciója az évek során?

Zimányi Zsófia: Kezdetben főleg irodalmi, költői és kamaraestek megszervezését láttam lehetségesnek a Szalonban, azonban, mivel két évig a Thália Színházat vezettem, természetesen színházi produkciókban is gondolkodtam már az indulásunkkor. A Tháliából áthoztam egy ottani, ott meg nem valósított ötletemet: Anna Gavalda Szerettem őt című regényéből mindenképpen életre akartam hívni egy előadást. Mindössze két héttel a megnyitónk után, 2012. április 26-án Györgyi Anna és Szilágyi Tibor szereplésével be is mutattuk ezt a darabunkat. Akkora sikere lett, hogy ez arra ösztönzött: a kezdeti tervekhez képest jóval több színházi produkcióval kellene a közönséget ideinvitálni. Így persze továbbra is vannak könyvbemutatóink és irodalmi-zenés estjeink, de ma már a hangsúly a színházon van. Repertoárunk olyan darabokból áll, amelyek vagy most először, ősbemutatóként valósulnak meg, éppen nálunk, vagy korábban már játszotta valamelyik teátrum, de már rég nincs műsoron, s mi újra elővesszük. Az előbbire jó példa a Kilty Jerome Tisztelt Hazudozó! című „levéldrámájából” készült előadásunk, amelyet a ’70-es években Tolnay Klári és Mensáros László már játszott, Kedves Hazug! címmel, most Molnár Piroska és Jordán Tamás „kettősével” láthatják nálunk a nézők. Vagy például Balikó Tamás egykori vizsgarendezése, a Válótársak a nevezett vizsga óta nem volt színpadon, mi viszont műsorra tűztük. Tóth Krisztina költő a mi számunkra írta meg élete első színpadra szánt művét, a Pokémon go című drámát. Ezt a jövő év elején ősbemutatóként láthatják majd nálunk.

Említette az irodalmi, költői esteket. Ezek is a Szalon „terében” valósulnak meg, vagy esetleg más helyszín ad nekik otthont?

Zimányi Zsófia: Ebben éppen nemrég történt nálunk változás: évekig működtettük a Hátsó Kapu elnevezésű, főleg alternatív színházi produkciók bemutatására alkalmas játszóhelyünket, amely mostanában alakult át Magvető Cafévá. Ahogyan a neve mutatja, a neves magyarországi kiadó kávézója ez, tehát a jellege hasonlít a Szalon kávézásra is alkalmas találkozóhelyére. Itt vannak azok a könyvbemutatók, amelyek a kiadó érdekeltségébe (is) tartoznak, s amelyek gyakran összművészeti produkcióként, például kísérőzenével kiegészítve csalogatják a közönséget.

A Rózsavölgyi Szalon épületének története rendkívül érdekes. 2012-ben, amikor a mostani Szalon megnyitotta kapuit, akkor volt épp száz éve, hogy az épületben a – Rózsavölgyi Gyula zeneműkiadó és hangversenyrendező alapította – Rózsavölgyi és Társa cég (1912-től) működtetett ott egy akkoriban szintén jól menő, kulturális központként funkcionáló üzlethelyiséget. Ha ma belépünk, találkozhatunk-e olyan használati tárggyal, amely annak idején a zeneművész Szalonjának is a része volt? Megmaradt-e valami az akkori enteriőrből?

Zimányi Zsófia: Ez abból a szempontból is érdekes kérdés, mert a százéves működése alatt egy alkalommal, 1964-ben, a Szalonnak helyt adó épület leégett. De csodával határos módon megőrződött egy akkori, a szekrények díszítésére szolgáló fafaragvány, amelyet a Szalon mostani vendégei kiállítási tárgyként láthatnak viszont. Illetve, mivel Rózsavölgyi Gyula a legnagyobb zeneműgyűjtőink egyike volt, maradtak fenn olyan régi kották, amelyek nem váltak a tűz martalékává, s ezek is megtalálhatók a Szalonban. Olyannyira, hogy például amikor a Budapesti Operettszínházban Kálmán Imre lányának 90. születésnapját ünnepeltük, egy 1921-es, Rózsavölgyi-kiadású kottát tudtam ebből a hagyatékból ajándékozni neki.

Ha már a Szalon ötéves fennállásánál, illetve a bolt „újranyitásának” 100. születésnapjánál tartunk, beszéljünk másféle jubileumokról is. A repertoárjából kiderül, ön törekszik arra, hogy a közönség láthassa egy-egy évadban azoknak az alkotóknak a darabját is, akik éppen kerek évfordulóhoz érkeztek. Így igyekszik támogatni az emlékük kulturális tudatban tartását. Gárdonyi Géza születésének 150. évfordulóján, 2013-ban például az Ábel és Eszter című ősbemutatót élvezhette a közönségük, illetve Benjamin Britten angol zeneszerző születésének 100. évfordulóját is „megülték”, a Halál Velencében című darabbal, amelyben az ő operája csendül fel. S nyilván ebbe a sorba illeszkedik Az őz című produkció, amelyet nemrég a közönség a regény szerzőjének, Szabó Magdának a szülővárosában is megtekinthetett.

Zimányi Zsófia: Így van. Egyfelől rendkívül fontosnak tartom, hogy a jubileumokat méltó módon, egy-egy darabbal megünnepeljük, másrészt, ami Szabó Magdát illeti, ő gyerekkorom óta a kedvencem, nagy tisztelője vagyok. Ezért, ahogy közelgett az évfordulója, nagyon sokat gondolkodtam, mely művét kellene, lehetne adaptálni ebből a jeles alkalomból. A Régimódi történet volt a vágyam, de rengeteg benne a szereplő, a mi színpadunk pedig mindössze öt-hat ember egyidejű játékát teszi lehetővé. S ekkor, ilyen értelemben kapóra jött Őze Áron ajánlata, hogy meg szeretné rendezni a Szalon számára, egyben az írónő 100. születésnapja alkalmából, Az őz című darabot. Nagyon megörültem neki, hiszen ezt a kisregényt én még gyermekként, a megjelenése után azonnal elolvastam, azóta is nagy rajongója vagyok. Így nem kellett tovább keresgélnem, s szerencsére rendkívül jól sikerült ez a produkciónk. Ebből is látszik, hogy nyitott vagyok a rendezők és színművészek ajánlataira, de a legtöbbször én választom ki az olvasmányélményeim közül azokat, amelyeket színre lehet, és érdemes vinni. Most is nagy keresésben vagyok, hiszen a jövő év, 2018 Mándy Iván születésének századik évfordulója lesz, s választanom kell, mit is mutassunk be az életművéből.

Lát-e különbséget az ön és a Kölcsey Központba járó közönség ízlése között? Volt-e már olyan, hogy darabról azt gondolta, óriási siker lesz, a közönségnek mégsem tetszett annyira, és fordítva?

Zimányi Zsófia: Azt gondolom, az ide járó, nagyrészt főiskolát, egyetemet végzett értelmiségiekből álló törzsközönség ízlése nem sokban különbözik az én ízlésemtől. Hozzám hasonlóan nagyon szeretik a mélyen elgondolkodtató, komoly mondanivalóval bíró műveket. Ennek ellenére mindkét előbb felvetett helyzetre tudok példát mondani. Peter Hacks Györgyi Anna játszotta G-monológ című darabjára például a fejemet mertem volna tenni, hogy imádni fogja a közönség. Aki látta a produkciót, rendkívül elégedetten távozott, ám valami miatt mégse tudtuk annyiszor a műsorunkra tűzni, amennyiszer szerettük volna. Ezzel szemben a Valló Péter rendezte Koppenhága című Michael Frayn-darab kapcsán azt hittem, hogy jó, ha négyszer-ötször be tudjuk mutatni. Hiszen ez egy olyan, töményen filozofáló, lelkileg nagyon megterhelő történet – három, már halott ember beszélgetése, visszaemlékezése a II. világháborús atombombagyártás lehetőségeit mérlegelő történésekre –, amely ráadásul tele van idegen szavakkal is, hogy azt gondoltam, szűk az a nézőréteg, aki erre kíváncsi és nyitott tud lenni. De tévedtem: túl vagyunk a negyvenedik előadásán, s a népszerűsége a mai napig töretlen. Tehát: megjósolni előre soha nem tudom, hogy mi lesz sikeres, és mi nem, csak érzéseim vannak, amelyek egyébként nagyrészt bejönnek.

Az előadások hangulatát – mivel többször jártam a Szalonban, magam is tapasztaltam – nagyban befolyásolja a kevés nézőt befogadó, családias tér, az, hogy a színészek tulajdonképpen karnyújtásnyira vannak a közönségtől. Nem beszélve a „kávéházi” jellegről, amely lehetővé teszi, hogy egy-egy előadás előtt vagy után a nézőközönség színvonalas társasági életet éljen. Ezeket a darabokat azonban – mint most Az őzet is – sokszor utaztatják, viszik vidéki helyszínekre bemutatni, ahol általában jóval nagyobb színpadon, jóval több néző előtt zajlik az előadás. Ilyenkor nem tart attól, hogy a szalonhangulat elvész, s a darab mondanivalója nem megy át úgy a több száz személyes közönséghez, mint a Szalon hetvenöt fős publikumához?

Zimányi Zsófia: Ezen nagyon sokat gondolkodtam. Azonban szerencsére – a produkciók vidékre kísérései során – azt tapasztaltam: a kávéházi miliőt természetesen nem tudjuk visszaadni például egy soproni három-négyszáz személyt befogadni képes teátrumban, az előadásaink mégis hatnak. Csak másképp, mint egy kis térben. S ez, azt gondolom, a tehetségnek köszönhető, illetve azon múlik. Ha tehetséges színművészek játszanak – s nálunk ilyenek szerepelnek a darabokban –, akkor az minden körülmények között hatásos. A tehetség mindig átüt.

Végezetül: ha egy mondatban, vagy pár sorban össze kéne foglalnia, hogy milyen szerepet tölt be Magyarország kulturális életében, hogyan definiálná önmagát?

Zimányi Zsófia: Mivel világ életemben – kora gyerekkoromtól fogva – a kultúra határozta meg az életemet, tevékenységemmel az a célom, hogy minél szélesebb rétegeket elérjen, s mint az életet befolyásolni, megváltoztatni képes tényező, fontos legyen az emberek számára. Ezért – akkor is, amikor a Tavaszi Fesztivál szervezőjeként dolgoztam, akkor is, amikor a Thália Színházat igazgattam, és most, a Rózsavölgyi Szalon művészeti vezetőjeként is – azt szeretném napi szinten elérni, s akkor vagyok elégedett, ha egy-egy produkcióval az embereknek örömet tudok szerezni. Ha kicsit másképp térnek haza egy-egy előadásról, mint ahogyan odaérkeztek.

- Gyürky Katalin -

Az őz

Szabó Magda Az őz című regényének színpadi adaptációját november 9-én mutatta be a Rózsavölgyi Szalon a debreceni Kölcsey Központban Őze Áron rendezésében, Nagy Mari főszereplésével. A darabban játszott még: Erdélyi Tímea, Gáspár Sándor, Sipos Imre és Spolarics Andrea. A műről írt kritikát a Napló november 17-i lapszámában olvashatták, illetve elérhetik itt.

---------------fotók DC-n--------------