Groteszk szurkálódás szedi áldozatait a moziban

Debrecen - Nagyot mondani nem akar, de nézhető az Életem legrosszabb napja.

András (Gelányi Imre) képtelen figura: az ötvenet betöltve se munkája, se elképzelése a jövőről, jóval fiatalabb barátnője lelépése után pedig már csak két kapaszkodója marad, a festegetés, amiben szintén nem túl piacképes, és a rég elhalt édesapjából származtatott, agresszivitással kevert masszív önsajnálat. Ennek a gödörnek az alján pislog keszekusza szemöldöke alól hősünk, még onnan is lefelé, így indítja útjára a nehéz golyót az Életem legrosszabb napja, a tét pedig, hogy leüti-e András utolsó, magányos bábuját a pályáról vagy kap újabb esélyt.

A debreceni rendező, Pólik József számára a világ abszurd módon áll össze, András felé is ilyen parketten át dübörög a sors. A barátnőjét, Nórát (Mészáros Ibolya) a saját, 50. születésnapi buliján kefélgeti egy nímand a padláson, miközben ő maga egy özvegy selyemfiúja. Máladozó lakása egyetlen potenciális vevője egykor rettegett általános iskolai bántalmazója, akit annyiszor laposra vert vágyaiban, de most még csak bosszút sem tud állni. És amikor kurvát rendelne, akkor is a leglerobbantabb, Carmen (Sőreghy Ágnes) jut neki, a világ legundorítóbb stricijével, Sanyival (Nyitrai Illés).

Az Életem legrosszabb napja bizarr, első ránézésre totálisan életszerűtlen helyzetek magától értetődő hatványozásából építi fel abszurd világát, amelyben gyakorló félőrültek, szociopaták adják egymásnak a kilincset, a hangsúly pedig nem a megismerésükön, hanem a nézői szorongás, rossz érzésünk fokozásán van. Pólikék ebben tudatosnak tűnnek: a közhelyek, a groteszk és a közönségesség tűivel szurkálják az embert, és javukra legyen mondva, néhol sikerül egy kis fájdalmas okozni. Nem olyan nagyot persze, mert a film egyetlen részletet leszámítva nem akar, tud mélyre szaladni. Ahol mégis, ott megint a bizarr a nyerő: Carmen, monológjában, már a világ végére is elmenne Andrással, aki azonban – szól ki a vászonról – már csak egy menetet tervez a futtatójától megszabadított nővel, utána dobná.

Kis abszurdjaink

A leginkább filmezni akarásból készült alkotás azért nem annyira rémes, mint Pólik egy-két megnyilatkozásából vagy a vezető színészek díszbemutatótól való távolmaradásából kiolvasni. Nem jó, nem rossz. De valamilyen, ami nem okosságokkal szeretne feltarisznyázni, csak elmondani egy elég hülye történetet elég hülye figurákkal. Akiknek a nyomora, mint a magány, az unalom, a reményfosztottság vagy az illúzióként dadogó vakhit nemhogy a való életben és magunkban is tetten érhető, hanem folyamatosan visszhangzik bennünk. Ennek a lehetetlen világnak Gelányi Imre játékában nem egyszerűen a katonája – ő maga sűríti össze akár egyetlen lapos pillantásban is. Andrással való összeolvadása olyan zökkenőmentes, hogy szinte félő, azonosítják e szerepével.

Az Életem legrosszabb napja nem fejtegeti a létezés értelmét, nem moralizál, nem igazít el, nem fogalmaz üzeneteket. Nem mutat túl a gegeken. De ha a humor gyógyít, akkor vajon az akasztófahumor mit csinál?

- Ratalics László -

Életem legrosszabb napja, magyar dráma, 2017