Fűrész: köszönöm, nem!

Debrecen - Az első Fűrész-film a maga logikai csavarjaival és az igencsak meglepő zárásával, világszerte népszerűvé vált, így aztán az sem meglepő tény, hogy az egymillió kétszázezer dollárból készült mozi rövidesen több mint százhárom millió dollárt hozott a konyhára. Idővel egyre brutálisabbá vált a széria, az utolsó, 2010-es hetedik részben pedig már inkább a trancsírozás dominált. Mégis volt benne valami, amiért én azt a részt is többször újranéztem, és többé-kevésbé a széria elfogadható zárásának könyveltem el.

Eléggé szkeptikusan ültem be tehát a moziba, nem igazán tudtam hová tenni a döntést, hogy ennek a sorozatnak folytatódnia kell. És bizony ez az érzés a film nézése során egyre inkább megerősödött bennem.

Az átkomponált főcímdal szinte feledteti velünk a tényt, hogy az utolsó rész óta már 7 év eltelt. A film szerint John Kramer, a kirakós-gyilkos halála után járunk 10 évvel. Adott egy rendőrpáros, ők a városban felbukkanó, megkínzott holttesteket hátrahagyó gyilkos után nyomoznak. Az egyik bűntény helyszínén talált szalagon a beszélő hangja kísértetiesen hasonlít Kirakóséra...

Az első csapdát szemlélvén már jön is a deja-vu érzés, hogy ezt már láttuk néhányszor. Csak akkor még megfelelő köntösbe volt ez az egész helyezve. A Fűrész-filmek hátborzongató mondanivalója talán nem a főszereplő, John Kramer morális, és egyben brutális tanmeséi, hanem az a fajta fenyegetettség, amit a film sugall, hogy bármelyik nap ébredhetünk leláncolva, egy koszos, félreeső helyen. Itt viszont semmi szorongató érzés nem kerített birtokába. A már jól ismert, kerékpáros-figura felbukkanása sem hozta meg ezt a korábbi érzést, rég elveszett a varázsa.

Semmi kreativitás a csapdák terén, vagy esetleg egy kicsit is másabb perspektíva, ha már hét évig pihent a széria, mindösszesen koppintások az előző részekből, s más semmi.

[related-post post_id="3659529"]

A szereplők alakítása meglehetősen teátrális, a legkevésbé sem tudunk velük azonosulni, nem hogy esetleg szorítani értük. Mind bűnösök, akiknek meg kell tanulniuk felelősséget vállalni a tetteikért, elég ennyit tudni róluk.

A percről percre kínosabb, már-már önparódiába hajló sztorit a záró képsorok sem mentik meg, ami részben mintha a Hetedik (Se7en, r. David Fincher, 1995) című filmre emlékeztetne. Persze itt nincs igazán nagy csattanó, és a film során felmerülő logikai ellentmondásokra is csak részben kapunk választ, amolyan slendrián módon odavetett befejezése ez a filmnek, ami sajnos mégis nyílt, így benne van a folytatás lehetősége.

Szívből remélem viszont, hogy nem rontják további részekkel eme remek széria emlékét. Már ezzel sem kellett volna.

- Molnár István Richárd -

Rendezte: Michael Spierig; Peter Spierig

Főszereplők: Tobin Bell; Laura Vandervoort; Callum Keith Rennie