Életre nevelni

A nyár elmúltát mi sem jelzi jobban, mint hogy a fiatalokat ismét várja az iskola. Emlékszem, gyermekként a sulikezdés csak kicsivel hiányzott kevésbé, mint egy fenéken billentés. Molnár Szilárd írása.

A vakáció alatt a haverokkal naponta összegyűltünk, aztán ment a foci, netán valamilyen csínytevés, de ezeket így utólag inkább fedje jótékony homály… Akkor még nem volt internet, nem léteztek közösségi oldalak, szeptemberben az osztályteremben értesültünk a változásokról: egy esetleges új arcról, vagy arról, kivel mi történt a szűk három hónap alatt. Ellenben ma, a digitális világ korában az okos tantermekben elég egy tablet, és már kezdődhet is az oktatás. Csak egy kattintás, és a különböző „fészbuk” csoportokba tömörülők máris megtudnak, és megosztanak egymással mindent: a tantervet, időpontokat, helyszíneket, vagy, hogy éppen ki miért úszik a boldogságban, netán bánatban. Új iskolába kerülés előtt már virtuálisan össze is cimbizhetnek a leendő osztálytársakkal, megbeszélhetik a tantárgyakat, vagy csak cseveghetnek, ezzel is erősítve a csoportos összetartozást. És engem pont ez aggaszt, hogy szép lassan a virtualitásba vész az ember. Így még nagyobb az oktatási intézmények felelőssége: a digitális jelenlét helyett a valóságot és a személyes tapasztalatokat megélő egyének nevelésére van (lenne) szükség.

- Molnár Szilárd -