Emlékmű a háború zsákai áldozatainak

Zsáka - A település második világháborúban életüket veszített lakosainak állít emléket a községháza előtt szombat délelőtt ünnepélyes keretek között leleplezett emlékmű.

Hetedik alkalommal rendezte meg új formájában falunapját a mintegy 1500 lakosú bihari település. Kovács Kálmán polgármester elmondta, hogy a faluünnepnek korábban is voltak hagyományai, ám akkor szűkebb körben, szerényebb költségből és kevesebb programmal zajlott Zsáka legnagyobb közösségi rendezvénye.

Meghívták az elszármazottakat

– Vallom, hogy a falu életében évente egyszer lenni kell egy nagyobb szabású eseménynek, amelyre nemcsak az itt élők, hanem a szomszédos településekről is ide tudnak jönni az emberek, továbbá vendégül láthatjuk az innen elköltözötteket, bemutathatjuk nekik, hogy mivel és hogyan gyarapítottuk Zsákát – válaszolta kérdésünkre a falu első embere. – Most, dél­előtt, a második világháborús emlékművet adtuk át, ezért elmaradt a falubejárás, de tudom, az elszármazottak közül sokan bebarangolták egykori lakóhelyüket, kimentek halottaikhoz a temetőbe.

Virágot tett a talapzatra

A falunapok menetéhez hasonlóan zajlott a zsákai is, mégpedig a hagyományos helyszínen, a Kastélykertben, amely a gondozott pázsitjával, az egyre terebélyesedő facsemetéivel, valamint az árnyat adó hatalmas famatuzsálemeivel esztétikus és ideális helye volt a több száz embert vonzó eseménynek. A színpadon kora délutántól késő estéig egymást váltották a fellépők. A fák hűvösében családi-, baráti- és munkahelyi közösségek főztek, beszélgettek. A rögtönzött „vidámparkban” íjászkodni lehetett, valamint a legkisebbek a kézműves foglalkozásokon kipróbálhatták kézügyességüket. Bármerre indultunk a falunapon, egykori zsákai lakossal minden helyszínen találkoztunk.

– 1976-tól élek Debrecenben, évek óta visszajárok a falunapi rendezvényre – kezdte Nagy Gyuláné (Vajda Erzsébet). – Rengeteg szállal kötődöm Zsákához, itt nőttem fel, a szüleim pedagógusok voltak. Az évente esedékes családi napunkat például a régi igazgatói lakásban tartottuk meg az idén. Némi stagnálás után az utóbbi években ismét fejlődésnek indult Zsáka, úgy érzékelem. Szépül a község. Akik elköltöztek, közülük egyre többen járnak vissza, és tudom, már vannak visszatelepültek is. Visszahozza a falu gyermekeit a helyükre.

– Tizennyolc éves koromig Zsákán éltem, itt jártam óvodába, iskolába, és azért lettem óvónő, mert annyira szerettem az óvónénimet – ezek már Kóti Sándorné Kurucz Katalin szavai, aki nem messze, Berettyóújfaluban él. – Visszahoznak az emlékek, amelyekbe lépten-nyomon belebotlom. Itt, a Kastélykertben, például emlékszem az egykori tornavizsgákra. Életemet meghatározó élményei közé tartozik. A gyermekeim is kötődnek Zsákához, hiszen kicsi korukban itt voltak az iskolai szünetekben. A szüleim a hat unokának például volt, hogy tábort csináltak. Összetartó közösség a zsákai. Ezt az összetartozást pedig erősíti a most felavatott második világháborús emlékmű. Anyai nagyapám neve is felkerült a köztéri alkotásra. Emlékére virágot tettem a talapzatra.

HBN-KZS

Miért szeptember elején?

– Hagyományosan szeptember első hétvégéjén tartja Zsáka a falunapját, és ebben az elszármazottak találkozóját – tudtuk meg Kovács Kálmán polgármestertől. – Ilyenkor már nincs annyira meleg, nem kell mindenáron az árnyékba menekülni, viszont az esős idő sem köszönt még be. Az időpont meghatározásakor figyelembe vettük a szomszédos települések falunapjainak időpontját is, nehogy ütközzünk velük. Fontosnak tartjuk azt is, hogy a helybeliek mellett a környező településeken élők számára is elérhető legyen ez a színvonalas szórakozási lehetőség. A falunapunkon bemutatkoznak a helyi és a térségben tevékenykedő hagyományőrző- és kulturális egyesületek, és ügyelünk arra is, hogy legalább két olyan fellépőnk is legyen, akiket a televízióból már ismerhetnek az emberek.