Bárányok tépőfogakkal

Nincs húsz éve, hogy Magyarország a NATO és az Európai Unió tagjává vált, hihettük, a fényes aktusokkal úgy száz évre kipipáltuk a legfajsúlyosabb biztonságpolitikai kérdéseket. Pár dolgot félreértettünk, vagy inkább a magunk fineszesnek vélt módján azt hittük, vég nélkül belefér a hadipénz elfagyizása, és hűvös nyugalommal szabadultunk meg a vén rókák kivételével mindenki által a fenébe kívánt sorkötelezettségtől. Ratalics László írása.

Most úgy tűnik, ha nem vigyázunk, visszanyalhat a fagyi. Húsz éve kevéske idő a történelemben, most mintha mégis elegendőnek tűnne leszámolni pár illúzióval. Európa körül a világ megváltozott. A bárány mögött feltűntek a farkasok. Gazdagnak lenni veszélyes, ha az ember nem tudja megvédeni önmagát. Annak az Európának, amelyik a béke, az anyagi, szellemi prosperitás, a konfliktusok tárgyalásos rendezésének végtelenségébe, egy kimúlóban lévő korszellembe ringatta magát, most szembesülni kell a nyers erő keletről, nyugatról és délről egyaránt fenyegető hatalmával.

A tagországok egymás után ébrednek rá a hadi ismeretek nélküli társadalom kiszolgáltatottságára: a litvánok két éve, a svédek most állítják vissza a sorkatonaságot, a horvátok éppen tervezgetik. Az Orbán-kormány ezt egyelőre nem kívánja megtenni, de jól látszik, a tartalékosi szolgálatokkal a fegyveres analfabetizmus csökkentése az irány. Ezzel biztosan nem tévesztenek célt.

- Ratalics László -

[related-post post_id="3577113"]