Ajánlati ár az egekben?

Óvodafejlesztés, ipari park kialakítása, városközpont-rehabilitáció, középületek energetikai célú korszerűsítése – csak néhány cél azok sorából, amiket a hajdú-bihari települések a TOP-os pályázatok segítségével kívánnak tető alá hozni, és amelyeknek a megvalósítására 30 milliárd forintot a döntéshozók már oda is ítéltek az önkormányzatoknak. Petneházi Attila írása.

Mondhatnám, hogy eddig mesébe illő a történet (elvégre évtizedes, évszázados álmok válhatnak valóra közösségi forrásból hónapok alatt), de nem lenne igaz. Hiszen az ígérthez képest az eredményhirdetés alapból egy évet késett, ez pedig mindenféle járulékos problémát magával hozott. Nem is Magyarországon lennénk, ha mondjuk a pályázatban tervezésre beállított összeg egy év múltán nem a duplája lenne, vagy ha a nyertes pályázók úgy vezényelhetnék le „tokkal-vonóval” a közbeszerzést, hogy közben egyetlen „táskás ember” se kopogtatna a hivatali szobájuk ajtaján. Az a helyzet, hogy még el sem indult a tényleges beruházási dömping (hiszen a polgármesterek egyelőre a papírmunkával vannak elfoglalva), de máris mindenféle aggodalmakról hallani. A települési vezetők egyik része attól tart, hogy a szűkös építőipari kapacitások miatt teljesítési határidők kerülhetnek veszélybe, a másik felének pedig az okoz álmatlan éjszakákat, hogy mi lesz akkor, ha forráshiány miatt az annyira áhított fejlesztéseket mégis vissza kell mondani…

- Petneházi Attila -

[related-post post_id="3558117"]