A gép kész. Üdv: Józsi!

Az anyuka gondolta, hogy bedob egy adag szennyest a gépbe, mielőtt a két gyerekkel lemennek sétálni, de a régi jó forgódobos masina sehogyan sem akart életre kelni. Petneházi Attila írása.

Mivel a kicsik egyre türelmetlenebbül követelték, hogy „aja, cséta”, az anyuka tárcsázta a kistelepülés ezermesterét: Szia, Józsikám! Úgy tűnik, a mosógépünk megadta magát. Megnéznéd? Nyitva hagyom az ajtót. Ha kész, csak dobj egy cetlit a tetejére, hogy mennyivel tartozom… – majd ezzel a lendülettel fogta a csemetéit, és irány a szokásos délutáni séta. Úgy egy óra múlva arra mentek haza, hogy a kilincsen átszúrt cetli várta őket: A gép kész. Ugyan, semmiség! Üdv: Józsi! A gyerekek már nagyobbacskák voltak, amikor Debrecenbe költözött a család, és a nagy lomolás közepette egyszer csak a panelház harmadik emeletén a szomszédasszony kopogtatott náluk; kezében az anyuka kulcscsomóját szorongatta és döbbent tekintettel egyre csak azt hajtogatta: kívülről a zárban maradt; kívülről a … De azok sehogyan sem akarták megérteni, mi is a probléma. Azóta eltelt jó húsz év, és a nagymamává lett anyukának ott a nagyvárosi panelrengeteg közepén ma már eszébe nem jutna nyitva hagyni a lakásajtót, ha éppen rossz a mosógép, és az unokák mind türelmetlenebbül hajtogatják, hogy „mama, cséta”. Sok minden történt a javítós sztori óta; például a Józsik elmentek nyugdíjba…

- Petneházi Attila -

[related-post post_id="3565165"]