Agyelszívás – a lét a tét

Hajdú-Bihar - Bel- és külföldről egy­aránt mind erőteljesebben érződik a munkaerő-elszívó hatás.

A kormány az oktatás fejlesztésével, a cégek a munkafolyamatok automatizálásával, béremeléssel, az önkormányzatok pedig ösztöndíj- és letelepedési programokkal próbálják fékezni a megyéken, országrészeken, sőt kontinenseken átívelő „agyelszívás” folyamatát. Kevés sikerrel…

Fizetésnap után…

Bárány László, a Master Good cégcsoport vezérigazgatója azzal kezdte, hogy ők a munkaerő-elszívó hatást nem érzékelik, sőt, pont az ellenkezőjével küzdenek nap mint nap. „A 2100 dolgozónk közül minden fizetésnap után 150-200 szalagmunkás se szó, se beszéd, napokra eltűnik, majd a többség újra munkára jelentkezik. Tudják, hogy a főnök nem rúgja ki őket, mert akiket a helyükre állíthatna, azokkal se lenne előrébb. Az a baj, hogy akik a baromfiiparba a munkaerőpiac perifériájáról érkeznek, azok bizony sok esetben nem akarnak dolgozni. Elszoktak attól, hogy hajnali négykor fel kell kelni, a vállalati buszra felülni, a nyolc órát ledolgozni, majd hazabuszozni. Mivel tehát sok esetben csak „virtuális” munkavállalókról beszélhetünk, jó ideje szorgalmazzuk azt, hogy a közmunkásokat (több hónapos munkára szoktatásos időszakot követően) igenis kötelezzék a versenypiacra való visszatérésre” – fogalmazott a vállalatvezető nem titkolva el azt sem, hogy a szalagmunkásoknál a fluktuáció éves szinten bizony akár a 150 százalékot is elérheti. – Így nehéz termelést szervezni, műszakot beosztani. A munkaerő-elszívó hatás inkább a szakképzetteknél és a középvezetőknél van jelen. Erre egyetlen gyógyszer létezik: magas bér és jól beállított jutalmazási rendszer. Amiben szerencsére versenyképesek vagyunk – tette hozzá.

Bécsben is hirdetik

Fülöp Zsolt, a Trans-Sped Kft. ügyvezető igazgatója arról számolt be, hogy a sofőr­hiány az országhatáron túlmutató probléma, már Bécsben is keresik a magyar sofőröket. Náluk mintegy 200 sofőr dolgozik, és folyamatosan van 10-15 százalékos fluktuáció. Mint mondta, ebben a munkakörben sokszor nem pusztán a fizetés összege számít, hanem az is, meddig kell a családtól távol lenni, milyen gyorsan lehet a célállomásról hazaérni és hasonlók. „Egyelőre bírjuk a bérversenyt, mert muszáj. Persze, díjat kell emelnünk, amit a végén a fogyasztó fog megfizetni. Az ágazatban egy jelentős tisztulási folyamat már végbement, de kisebb fuvarozó cégek időnként még ma is bedőlnek” – véli.

Halasi Csaba, a Platán Hotel tulajdonosa sokat jár vizsgáztatni, és azt tapasztalja, hogy minden második fiatal szakmunkás eleve külföldön képzeli el a jövőt. Így nincs más út, mint részt venni a gyakorlati képzésben, és próbálni megtartani az ügyesebb szakembereket. Persze nem mindig sikerül. Az a tapasztalata, hogy a többség ideig-óráig náluk kitanul, aztán irány külföld.

Élőmunka vagy robot

Szabó Péter, a FAG Magyarország Ipari Kft. ügyvezető igazgatója: – Mi időben felismertük a fenyegető veszélyt, és szakmunkás-akadémiát hoztunk létre, ahol folyamatosan magunknak képezünk szakembereket. Talán ebből is fakad, hogy az elszívó hatást annyira nem érzékeljük. Ami nyilvánvaló: bérben fel kell zárkózni a nyugati és a középső országrészhez, ezt nem lehet megúszni. A menedzsmentben szerencsére nincs nagy fluktuáció, amit jelez, hogy a cégünk 15 éves, a felső vezetés tagjai pedig átlagosan 12 éve dolgoznak nálunk.

A fiatal topmenedzser úgy véli, van a kezükben egy aduász, ez pedig az automatizálás lehetősége. – Ha hirtelen duplájára nőne a cégünk, biztosan nem arra törekednénk, hogy kétszer ennyi dolgozónk legyen, hanem megnéznénk, hol lehet az élőmunkát robotokkal kiváltani. Ugyanakkor fontos lenne a kisebb cégeket is segíteni abban, hogy képesek legyenek a nagyvállalatok beszállítójává válni, és ezzel a saját jövőjüket megalapozni – fogalmazott.

- Petneházi Attila -

Családias hangulatban

Szűcs Gyula, a Hunép Universal Zrt. vezérigazgatója szerint mindenki olyan munkahelyről álmodik, ahol családias a hangulat, és meg is fizetik. „Fizikai állományunk nincs, ezért ezen a téren legfeljebb abban tudunk segíteni, hogy az alvállalkozóinkat folyamatosan ellátjuk munkával. Ugyanakkor mindig fontos szempont volt, hogy a munkatársak jól érezzék magukat nálunk. Ehhez persze tisztességes bér kell, de nem csak az. A kollégáink jelentős részének ez az első munkahelye, az apákat sok esetben a fiaik is követik. Meggyőződésem, hogy ebben van az erőnk, hiszen amikor komoly mozgás indul a munkaerőpiacon, a mi szakembereinket nehezebb elcsábítani” – véli.

Verseny és képesség

„Ha a jövőben egy befektető leül velünk tárgyalni, akkor elsőként nem azt fogjuk megkérdezni tőle, hogy mondjuk az új debreceni gyárában mennyi munkahelyet teremt, hanem hogy milyen hozzáadott értékben gondolkodik. Ha ugyanis azt szeretnénk, hogy a magyar gazdaság 2020 után önjáróvá váljon, akkor bizony magas hozzáadott értéket előállító befektetőkre van szükségünk” – erről Szabó László külgazdasági miniszterhelyettes beszélt nemrég a Napló Top 100 Klubban. Petneházi Attila írása.