Józsa pusztából vált virágzó városrésszé

Debrecen - Józsa földrajzi neve egy 13. századi feljegyzésben fordult elő először. Fejezetek Debrecen történetéből: Alsójózsa és Felsőjózsa. 

Debrecen és Józsa sorsa 1982. január 1-től – csakúgy, mint történelmük során már annyiszor – újból összekapcsolódott, amikor az akkor hétezres lélekszámú nagyközséget a nagyvároshoz csatolták. Azóta Alsójózsa és Felsőjózsa valódi kertvárosokká alakultak, ahol az eltelt 35 esztendő alatt megduplázódott a népesség a jelentősen kibővített lakott területen.

A Józsa földrajzi név egy 13. század negyedik évtizedéből való feljegyzésben fordul elő először, amikor Józsa pusztát Szentgyörgy falu tartozékaként említik. A Szabolcs vármegyéhez tartozó, és Macs néven is emlegetett Szentgyörgy ősi templomának maradványai a hajdúböszörményi országút és a Bocskai István út északi szögében, a Tócóra néző Klastromparton ma is láthatók. A 15. században még vásártartó mezőváros korábbi és későbbi tulajdonosai között megtaláljuk Debreceni Dózsát, a Várday, a Telekdy, a Nyáry, a Becsky, a Melith, a Jósa családokat, sőt az Eszterházyakat is. A török-tatár időkben elnéptelenedett, pusztává lett települést és környékét évszázadokon keresztül Debrecen város vette bérbe, illetve zálogba, és előbb szántóföldként, legelőként használta.

A betelepülés

A mai Alsójózsa és Felsőjózsa egymástól távol eső ősi magjainak kialakulását az 1770-es évek végére, az itteni szőlőültetvények telepítésére lehet visszavezetni. Debrecen vezetése és – a területi hovatartozás miatt – Szabolcs vármegye itt ugyanúgy tiltotta a kint lakást, mint a nagyváros a saját kertségeiben, de ennek a szigorúságnak kevés foganatja lehetett. Amikor pedig a 19. század első évtizedeiben kisbérlőknek osztották ki a kiskerteket, a kiköltözést már nem lehetett megakadályozni.

A „Józsa-Szentgyörgyi praedium” vagy „Józsa Szentgyörgyi szőlőskert” területein 1825-ben 122 családot írtak össze, pedig a szőlőszüret végeztével még 1834-ben és 1842-ben is ki akarták űzni a „gyülevész lakosokat”. Alsójózsa szőlőseibe inkább debreceniek, többségben reformátusok, Felsőjózsára viszont Hajdúböszörmény, Balmazújváros és távolabbi települések lakosai költöztek, akik között a reformátusok mellett római katolikusok, evangélikusok, görög katolikusok és zsidók is voltak. Megélhetésük szerint is eltért a lakók életmódja a két településen. Alsójózsán zömmel a szőlőművelésből és a gyümölcsöskertekből, Felsőjózsán inkább a szántóföldből és legeltetésből éltek.

A két részt együtt Szentgyörgypuszta néven 12 járásra osztották, ahol 1853-ban összesen 318 családban 1028 személy élt. Ez a szám három évtized múlva hétszázzal növekedett. A lakosok az adózás szerint Debrecenhez, igazgatási szempontból Hajdúböszörményhez, és 1876-ig Szabolcs vármegyéhez tartoztak.

Gyarapodó közösségek

Az egymástól függetlenül gyarapodó részek fejlődését jól jelzi, hogy azokat 1872. december 20-án, Alsójózsa és Felsőjózsa néven külön-külön kisközséggé szervezték, de közös körjegyzőséggel össze is kapcsolták. A hajdúvárosokból és szabolcsi településekből újonnan alakult Hajdú vármegye 1876. szeptember 4-én „vette át” Szabolcstól és Debrecentől a két falut, összesen 1717 lakossal. Másfél évtized múlva 2775 lakót írtak össze, amelyből Alsójózsán 869 (829 református, 28 izraelita, 12 római katolikus), Felsőjózsán 1906 (1374 református, 397 római katolikus, 82 izraelita, 53 görög katolikus) élt. 1907-ben a 3206 együttes lélekszámból Alsójózsán 287 házban 995 személyt, Felsőjózsán 434 házban 2211 főt írtak össze.

A ma is gyéren lakott terület

A kisközségeket még 1929-ben is, amikor azok Józsa néven egyesültek, egy lakatlan, mintegy 600 méter szélességű völgy, eredeti nevén a Macsi folyómeder választotta el egymástól. (Ennek legmélyebb részén csordogál a Tócó Debrecen felé.) Nyugati partján, Felsőjózsa szélén fut Hajdúböszörmény felől Debrecenbe az országút. A keleti parton van a vasút töltése, amelyen túl, Alsójózsa Vénkertjében ültették az első szőlőket.

A Tócó Alsó- és Felsőjózsa között. Fotó: Papp József

Bár Alsó- és Felsőjózsa városrészek között ez a néptelen terület folyamatosan szűkül, még napjainkban is igen gyéren lakott. A mai józsai belterület aránytalanul keskeny, a közepén áthaladó 35-ös főút mindössze 1 kilométernyi szakaszon fut benne, viszont a település keresztirányú kiterjedése igen nagy, légvonalban mintegy 7 kilométer. (Az országúttól Alsójózsa keleti vége Monostorerdőnél 3,4 kilométer, Felsőjózsa nyugati széle az autópályánál 3,6 kilométer távolságban van.)

Szertartás az iskolában

Az alsójózsai kertek lakosai kezdeményezésére 1849-ben ideiglenes helyiségben református elemi iskolai képzést indítottak. Felsőjózsán 1852-ben kezdődött a tanítás, amely 1860. szeptember 1-jétől került állandó iskolai tanterembe. Az alsójózsaiak „hivatalos” iskoláját 1862-ben, akkor nyitották meg, amikor a két településrészen együtt 1515 főt számláló reformátusok részére a debreceni egyház leányegyházait külön-külön megalakították. 18 év múlva ezek egyesítésével jött létre a józsai református anyaegyház. Az istentiszteleteket mindkét településrészen templomok híján az iskolákban tartották. A katolikusok elemi iskolai képzését 1871-ben Felsőjózsán indította el az egri érsekség. Józsa első temploma Felsőjózsán a római katolikusok részére épült fel 1894-ben, amikor a két kisközség még Hajdúböszörmény filiája volt. A reformátusok első templomát 1895-ben szintén Felsőjózsán avatták fel, amelyet 1902-ben Alsójózsa református temploma követett.

- Papp József -

Nem a szél hordta össze a cívisváros nyugati „hegyeit”

Debrecen tősgyökeres polgárai mélyen hittek benne: „Akinek a kődökét nem a Basahalmán belül vágta el a bába, csak jött-ment” vagy „Igaz debreceni pógár, a Basahalmán belül vágták el a kődökét.” A mondások ismerői sem mindig tudják, ez az érdekes nevű domb ma is létezik a Vértesi úton a Tócó közelében. Fejezetek Debrecen történetéből: Évezredes halmok a Tócó mentén.

Miért nincsenek kerületek Debrecenben manapság?

A hajdúsági megyeszékhelyen az utcasarkok névtábláin 13 évvel ezelőtt jelentek meg a belterületet lefedő városrészek elnevezései. Fejezetek Debrecen történetéből 8. rész.