Az iskola nehéz üzem

Hajdú-Bihar - Nincs mindig: jó „nyersanyag”, szakképzett kiváló mester, jó segédmunkások, jól felszerelt műhely, jó szakmai kollektíva, munkafegyelem, jó munkahelyi légkör, szakmai háttér… Ez változó, így az üzemi hangulat is, az eredményesség is változó, esetenként az egész munkahelyi légkör is feszült (akár éveken át).

Milyen legyen a gyerek, hogy nevelje a gyereket a szülő?

Valamikor csak annyit mondott: – Kislányom, „szípen” viselkedjél az utcán és az iskolában is!

Most tablet, csoki, játék van, ez nem nevelés, ez dresszúra, még a tanító és az iskola ellen lázítja a gyereket. A szülő otthon is beszéljen tisztelettel a tanítóról. Elég annyi: – Mindent csinálj úgy, ahogy a tanító mondja, és ne csináld azt, amit a tanító tilt; egymáshoz jó testvérek módján viselkedjetek!

A múltban az iskola nádpálcát, pálcát, körmöst, tenyerest, térdepelést, pofozást jelentett a gyereknek, aki azt felnőttként megköszönte. Most az iskola csatatér, ahová a tanítót, mint katonát puska nélkül küldik, de elvárják tőle, hogy nyerje meg a csatát…! A pedagógus legyen türelmes, mindent eltűrő, megbocsátó, de szigorú. Érezzék azt a családok, hogy a gyerekért, annak helytállásáért dolgozik. És legyen egységes nevelői eljárás, egyik pedagógus se „munkálkodjon” a másik ellen!

Fegyelmezés szempontjából két kritikus helyzet van: 1. ha két gyerek egymást bántja; 2. ha kiránduláson, idegen környezetben nem tartja be a rendet. Itt nem lehet engedékenység, szigorúnak kell lenni! – éppen a gyerek érdekében.

Minden iskola küzd ezekkel a problémákkal.

- Milbik Józsefné, nyugdíjas pedagógus -

Diákok miatt bukott meg az álmosdi iskolaigazgató

Felemelt kézzel kellett állnia négy diáknak; ők és a szülők állítják: ököllel ütöttek a fejükre.