Muzsikáló könyvtár

„A zene rendeltetése: belső világunk jobb megismerése, felvirágozása és kiteljesedése. A népek legendái isteni eredetűnek tartják. S ahol az emberi megismerés határait érjük, ott a zene még túlmutat rajtuk, olyan világba, melyet megismerni nem, csak sejteni lehet.” (Kodály Zoltán)

Több mint 150 éve a debreceni zenei élet nagyszerű vállalása jött létre Debreceni Zenede néven. Az alapítók, úttörő módon azonnal könyvtárat is rendeltek a képzés mellé. Mi több, a Zenede első igazgatója, Komlóssy Lajos magyar nyelvű zeneelméleti tankönyvet is biztosított a növendékek számára. Ez rendkívül előremutató elgondolás és tett volt, hiszen akkor még zenei terminológia magyar nyelven nem létezett – s így a csak magyarul tudó első tanítványok hozzáférhettek magas szinten a zenei képzéshez. Nem sokkal követte a zeneelméleti tankönyvet egy kiváló összefoglaló: a Drumár János által megírt első magyar zenetörténeti monográfia.

Így gazdagodott a könyvtár gyűjteménye a képzés színvonalas támogató tényezőjeként. Megtalálhatták a tanítványok és tanárok a kor legfontosabb idegen nyelvű szakmunkáit is. A Rózsavölgyi zeneműkiadó pedig önzetlenül, folyamatosan biztosított az intézmény számára jobbnál jobb kottákat, zeneműkiadásokat. Ezek a dokumentumok ma is részei az állománynak – védett zeneoktatás-történeti különgyűjteményként is (bár a történelmi viharok megcsonkították). A ma már Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakgimnázium és Zeneiskola néven ismert zeneoktatási intézmény könyvtára, hosszú működésére visszatekintve, elmondhatja, hogy töretlenül szolgálta az itt folyó magas szintű, igényes, felelősségteljes komolyzenei képzést, művészi tevékenységet – természetesen au érettségire felkészítő közismereti oktatást is –, melynek mindenkor aktív elengedhetetlen és fontos tényezője e zenei szakkönyvtár.

Kodály Zoltán nagy jelentőségű névadása megtiszteltetés és elkötelezettség is az iskola és könyvtára számára.

„…a jó zenész kellékeit négy pontban foglalhatjuk össze: 1. kiművelt hallás, 2. kiművelt értelem, 3. kiművelt szív, 4. kiművelt kéz. Mind a négynek párhuzamosan kell fejlődnie, állandó egyensúlyban. Mihelyt egyik elmarad vagy előreszalad, baj van” – intése örökérvényű az iskola és könyvtára számára.

A könyvtár ma korszerű infrastruktúrával, modern zenei eszközrendszerrel, gazdag és sokoldalúan feltárt dokumentumgyűjteményével, többoldalúan képzett és elhivatott munkatárssal, számos országos és nemzetközi szakmai kapcsolatával jelentősen támogatja a növendékek tanulmányait, továbbtanulási törekvéseiket, a művésztanárok munkáját, művészi tevékenységét.

Zenei műhely; a tanulás, az olvasáskultúra, az információs kultúra, a tanulás tanításának, a zenei információ elsajátíttatásának fontos színtere. Az általános műveltség megszerzésére ad módot. Számos zenei kuriózumot őriz, zeneoktatás-történeti, kiadástörténeti jelentőségűeket; gyűjteménye védett.

A zenei pályára készülő diákok és tanáraik kedvelt és fontos, „fészekmeleg” szellemi és közösségi találkozóhelye a zenei–iskolai könyvtár, bár kissé kinőtte már magát a helyiség. Sajátságos és egyedi hangulatú világ, ahol kürttel, hegedűvel és más hangszerekkel érkező diákok sokszor a zenemű kezdeti részletét dúdolva keresik kottáikat. Elmélyedt és áhítattal teli arccal hallgatják a muzsikát, a kottaszerkesztő programokkal maguk is alkotnak, komponálnak, lejegyzik zenei gondolataikat.

De a könyvtárba szaladnak egyéb ügyes-bajos dolgaikkal, legyen az a napi dolgozat, a vizsgák előtti drukk levezetése, a továbbtanulással kapcsolatos tevékenység, egy kikapcsolódást segítő olvasmány, vers keresése, kis szomorúságaik elpanaszolása, vagy csak úgy könyvtári illatot szívni…

Kapnak is biztatást, bátorítást, segítő dorgálást is, útmutatást és mindenkor megfelelő támogatást, akár zenei vagy közismereti tantárgyaikban van erre szükségük.

Egyfajta nyílt tér, egy zenével megszentelt agora, a múzsák csarnoka, a zenei pályát élethivatásul választók számra.

„Akiben van tehetség, köteles azt kiművelni a legfelsőbb fokig, hogy embertársainak mennél nagyobb hasznára lehessen. Mert minden ember annyit ér, amennyit embertársainak használni, hazájának szolgálni tud. Az igazi művészet az emberiség emelkedésének egyik leghatalmasabb eszköze, s aki azt minél több embernek hozzáférhetővé teszi, az emberiség jótevője!”

Reméljük, bízhatunk abban, hogy legalább még 150 évig, vagy tovább is, a könyvtár segítő eszköze lesz a zenei pályát választóknak, a zeneművészeknek, a zeneoktatásnak.

- Stébel Ildikó -

(Szerzőnk a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakgimnázium és Zeneiskola Kodály-díjas mesterpedagógusa, zenei szakkönyvtáros-könyvtárvezetője)