DKV-ügy: kötött pályán mozog a cég és a dolgozó is

Debrecen - Közel sem olajozottan futottak a tárgyalások a DKV és a szakszervezetek között.

Többek között a kormányrendelet szabotálásával, a dolgozók megfélemlítésével, a kollektív szerződések felrúgásával vádolta a Városi Közlekedési Szakszervezetek Szövetsége (VKSZSZ) a DKV-t, ahol a szakszervezet szerint a műszakpótlékok „béresítésével” csupán papíron emelik a béreket, miközben a munkavállalók fizetése egyetlen fillérrel sem emelkedik. A DKV vezetősége kategorikusan elutasította mindezt. Azóta, tehát január közepe óta azonban a felek némák. Mindez vihar előtti csendet jelent, vagy érdemi megegyezésre nyílt lehetőség a felek között? Ennek próbáltunk utána járni, az érintettek megszólaltatásával.

A DKV Zrt. dolgozóit három szakszervezet képviseli, elsőként a legnagyobb taglétszámú szakszervezet vezetőjéhez fordultunk, ő azonban nem kívánt kérdéseinkre válaszolni. A két kisebb érdekvédelmi csoport a Városi Közlekedési Szakszervezetek Szövetségének tagja (VKSZSZ).

Alapbéresítés? Úgy nem…

A DKV Zrt. korábban több ízben is leszögezte: a szakszervezetek azt képviselték, hogy az állandó műszakpótlék kerüljön be az alapbérbe. A társaság menedzsmentje, az idei bértárgyalások elején ezt a lehetőséget a szakszervezeteknek felajánlva kívánta egységesíteni a bérstruktúrát. A DKV szerint korábban a legnagyobb szakszervezet támogatta a javaslatot, illetve a másik két kisebb szakszervezet sem zárkózott el teljesen az alapbéresítés gondolatától, viszont össze akarták ezt kötni a 2017. évi bérmegállapodással. Ezzel szemben Nemes Gábor, a VKSZSZ főtitkára állítja: a kérdésben továbbra is egységes az álláspont a szakszervezetek között, és ilyen feltételek mellett nem kívánják a pótlékokat „alapbéresíteni”. Bár, mint mondta, „némileg bezavart” a közös álláspontba, hogy a munkáltató, ahelyett, hogy a szakszervezetekkel egyezkedett volna a kollektív szerződés módosításáról, egyéni munkaszerződés módosításokkal próbálta kikényszeríteni azt.

Véleménye szerint a cég sajátos és agresszív taktikája sikeres volt, hiszen a munkavállalók közel száz százaléka aláírta a munkaszerződés módosítását. Azt, hogy az alapbéresítés konkrétan mekkora jövedelemkieséssel jár, Nemes Gábor nem tudta megmondani, a cég nyilatkozatai szerint pedig ez a veszély nem fenyegeti a munkavállalókat. Itt tehát akár pont is kerülhetne időlegesen a történet végére, hiszen kezdődhetnek a bértárgyalások. A történet azonban ennél jóval összetettebb.

A „muszáj-törvény”

Kezdjük onnan, hogy a munkaerő elvándorlás megakadályozására születik egy jogszabály, amiben a jogalkotó előírja, hogy ez év januárjától a kötelező legkisebb havi munkabér 15 százalékos emeléssel 127 ezer 500 forint legyen, a legalább középfokú végzettséget igénylő munkakörökben pedig 25 százalékos emeléssel legalább 161 ezer. Az, hogy erre a versenyszféra – különösen a hazai kis- és középvállalkozások – hogyan reagálnak, külön cikket érdemelne. Egy önkormányzati tulajdonú, közlekedéssel foglakozó cég – mint az eddigi történésekből kirajzolódik – igyekszik valamilyen módon eleget tenni előírtaknak. Nemes Gábor véleménye szerint az adott esetben nem az akarás hiányzik a DKV vezérkarából, hiszen, mint minden hazai vállalkozás, ez is küzd a képezett munkaerő hiányával. A mindehhez szükséges anyagi feltételek azonban a valós béremelést nem teszik lehetővé.

Hiányzó finanszírozás

A szakszervezeti vezető szerint a legnagyobb probléma a megfelelő mértékű normatív támogatás hiánya, ami korábban megvolt, törvényi szinten biztosította a finanszírozást. Ez az összeg jelenleg fájóan hiányzik valamennyi önkormányzati tulajdonban lévő közlekedési cég büdzséjéből. Az ugyanis jól látható, hogy városi szinten (is) a menetdíjjak, bérletek árának további emelése nem lehetséges. Magyarországon – nagyjából az uniós arányoknak megfelelően – a bevételek 30-50 százaléka származik ebből. Ha mégis tovább emelkedik, gépkocsiba vagy kerékpárra „kényszerítik” az utasokat, ami csak újabb bevételkiesést okoz.

A szakszervezet álláspontja szerint sürgősen és törvényi szinten rögzíteni kellene, hogy kinek a feladata a hiányzó források biztosítása. Azt, hogy miért van „kötött pályán” a DKV, a bértárgyalások esetében a fentiek jól tükrözik. Az, hogy a dolgozók miért hajlandóak belemenni egyszemélyes, számukra hosszútávon közel sem megnyugtató paktumokba, Nemes Gábor szerint egy szóval magyarázható: félnek. Hogy mitől, hosszan lehetne sorolni, de leginkább a kicsi, de biztos jövedelem elvesztésétől való félelem, mely leginkább akkor fenyegető, ha egy bizonytalan tárgyalás részeseivé válnak. Az azonban biztosra vehető, hogy ilyen bérek mellett a versenyképes munkaerő, mihelyt erre lehetősége nyílik, inkább az elvándorlást fogja választani.

Ellehetetlenített érdekvédelem

Ezek után felmerül a kérdés: ha valóban ekkorák a munkavállalók sérelmei, miért nem „játsszák ki” a végső kártyát, a sztrájkot? A sztrájk alkotmányos jog, amely a hazai szabályozás szerint a munkavállalókat (illetve érdekképviseleteiket) megillető, gazdasági és szociális érdekek kikényszerítésének a jogszerű eszköze. A hazai gyakorlatban a sztrájk csupán érdekvita lehet, nem jogvita, ez utóbbit ugyanis a bíróság hatáskörébe utalta jogalkotó. Szintén magyar sajátosság, hogy nem lehet a követelés alapvetően politikai jellegű. A sztrájkok azonban ritkán nélkülöznek politikai elemeket, hiszen sok esetben az állam a munkáltató is egyben. A jogszerű sztrájk feltételeit szintén törvény szabályozza. Egyik legfontosabb jellemzője, hogy a munkabeszüntetés célja csupán a fentieknek megfelelő érdekek érvényesítése lehet. A 2010-es törvénymódosítás után a jogellenesség fogalma viszont további általános kategóriákkal bővült: például ha a sztrájk gátolja a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet folytató szolgáltatónál az elégséges szolgáltatás teljesítését.

Ha jogellenes a sztrájk…

Mi történik akkor, ha valaki mégis sztrájkra lép? Amíg a sztrájk kezdeményezése, illetve a jogszerű sztrájkban való részvétel nem minősül a munkaviszonyból eredő kötelezettség megsértésének, a dolgozóval szemben hátrányos intézkedés nem tehető. Ezzel szemben a jogellenes sztrájkban részt vevő munkavállalóval szemben fel lehet lépni, hiszen nem állt rendelkezésre, azaz, leegyszerűsítve, kárt okozott. Mindebben a szakszervezet felelőssége is megállapítható. A fentiek tükrében, joggal merülhet fel a kérdés, mit tehet egyáltalán a szakszervezet? Nemes Gábor elmondta: elsődleges céljaik közé tartozik, hogy a kollektív szerződés értékét törvényi szintre emeljék, ezzel ugyanis garantálva látnák azt, hogy a munkáltatók ne tudjanak az egyéni munkaszerződés keretei közül számukra kedvező szabályzásokat kialakítani.

- Szöőr Bea -

Erre van fedezet

A DKV a témában feltett kérdéseinkre azt írta: az egyeztetések, tárgyalások jelenleg is folynak a szakszervezetekkel. A DKV, mint munkáltató nyolc százalékos béremelést ajánlott a fizikai dolgozóknak. „Tudjuk, hogy az állami tulajdonú társaságoknál hároméves bérmegállapodás keretében 13–12–5 százalékos béremelés lesz. Az önkormányzati társaságoknál viszont, mint a DKV Zrt., önkormányzati vagy állami segítség nélkül ilyen mértékű béremelésnek nincs meg a fedezete –írták.

A szakszervezetek

Trükközést látnak a szakszervezetek

Nincs egység a bér­ajánlat elfogadásáról a DKV-dolgozók szakszervezetei között.