Telt ház és tapsvihar: négyszer hívta vissza Beck Zoliékat a nagyerdei közönség

Debrecen - „Tisztára a lélek számít…” Könnyű hinnem Háy János mondatát, amikor látom az első sorban ülő ötvenes férfi – a beleéléstől különös vonalakba rendeződő – arcát, miközben Beck Zolival együtt énekli: „hány nap telik el, még hány év kell, miért nem segít senki, ha mégis miért nem fogadom el”.

Háy a gitárral és a gipszelt kezű lánnyal való első randevúinak történetét emberi, és szórakoztató módon feldolgozó történetéből idézett kezdősor így folytatódik: „tök mindegy, mi a szöveg”. A lélekkel telt akármilyen szöveg sikerét azonban nem volt alkalmam megtapasztalni kedden a Víztoronyban rendezett Háy come Beck című esten, mert ezen az alkalmon minden felolvasott mű élvezetes, remek volt.

Az írót és a 30Y frontemberét hallhattuk, már együtt – más írókkal, költőkkel és zenészekkel – a Rájátszás produkcióban, úgy hírlik, ők ketten egy fővárosi metróalagútban találkoztak először. Hétköznapi helyszín. Mintha csak az aluljáró lépcsőjén felfelé bandukolva zajló beszélgetés, közös gondolkodás, egymás inspirálása folytatódna itt: Zoltán zenél, János felolvas, s átkötésként zrikálják egymást az íróból genetikailag kihagyott ritmusérzékkel, a zenész színészi képességeinek hiányával, és megannyi helyzet hozta poénnal; nyelvbotláskor, újra-újrakezdett felolvasáskor például így reagálva: „azért jók a drámák, mert úgy írok, ahogyan beszélek, ettől valóságosak a figurák”.

Fotó: Derencsényi István | Kattintásra galéria nyílik

A felvállalt esendőségük – még inkább esetlenségük – a legvonzóbb ebben az előadásban. Ettől biztonságban érzi magát a néző, szinte szívesen szembesül a mindannyiunk életéről szóló iróniával. Szóról szóra betartják, amit a duójuk premierje idején 2013-ban nyilatkoztak a transindex.ro-nak: „Egyszerű volt a kiindulópontunk, olyat tudunk csinálni a színpadon, amit egyébként is. És amit nem, arról nem akarjuk azt állítani, hogy menne. Amit meg tudunk: írni, zenélni, gondolkodni, beszélni, hallgatni, ilyeneket. Az este ennek megfelelően alakul.” Így fogalmazott Beck Zoli.

Különben – az alkotók elmondása szerint – mindig kissé másként előadott produkcióban nagy dolgokról van szó: Isten, teremtés, szerelem, gyerek- és szülőszületés, történelmi viharok, idő, utazás. De irónia, Háy-humor könnyíti a terheket mindannyiszor. A házat megtöltők tapshálája négyszer hívta vissza a színpadra a néha gitározó írót, és az olykor író zenészt.

HBN–HABE