2016.09.25. 16:58
Tételmondatok
<em>Bennünk van a lehetőség, hogy eldöntsük, mit akarunk és azt meg is tegyük. Valahogy mégis hajlamosak vagyunk erről megfeledkezni, hagyjuk, hogy az automatizmusok lánca vakon hajtsa előre a mindennapokat. Szűk fény, sercegő dinamó, imbolygás az értelem árokpartján. Mindez természetes. Nincs miért elnézést kérni: ezek vagyunk mi</em>. Ratalics László írása.
Bennünk van a lehetőség, hogy eldöntsük, mit akarunk és azt meg is tegyük. Valahogy mégis hajlamosak vagyunk erről megfeledkezni, hagyjuk, hogy az automatizmusok lánca vakon hajtsa előre a mindennapokat. Szűk fény, sercegő dinamó, imbolygás az értelem árokpartján. Mindez természetes. Nincs miért elnézést kérni: ezek vagyunk mi. Ratalics László írása.
De azért csak jobb volna kicsivel több boldogság, mielőtt végleg eltoljuk a biciklit. Néha kapunk segítséget: egy erős kéz lök egyet a gépen: milyen jó az a néhány pillanatnyi repülés! Ilyen erős kéz az a film, amelyik nem ítélkezik a hitványságaink fölött, hanem segít azok tisztánlátásában, tudva, hogy a megoldás nem a rendező, a színész, az író, hanem csakis a néző kezében van. És az annyiféle, ahányféle maga a néző.
Hajdu Szabiék filmje azért jó, mert szereti a nézőt. Aki szeret, az nem ítél. Hanem tükröt tartva segít megpillantani lényünk valódi mozgatórugóit, ami általában nem szép látvány. Mégis, a magunkra találás életünk legfontosabb feladata. És ha sikerül, úgy van esélyünk megérteni azt is, ami az Ernelláék Farkaséknál tételmondata, hogy talán boldogok vagyunk, csak nem is tudunk róla.
