Élmény, szórakozás és nemcsak az „öregfiúknak”

Debrecen - Ismét számos fellépő csoport képviseltette magát a jubileumi katonadal fesztiválon.

– Katonadalokat először édesapámtól hallottam, aki a második világháború ideje alatt harcolt a seregben – mesélte dr. Szilágyi Lászlóné, a csapókerti pávakör vezetője a X. Katonadalok Fesztiválján, amelyet szerdán rendeztek meg a Vasutas Egyetértés Művelődési Központban. Hozzátette, hogy a pávakör jelenlegi tagjai sorkatonaságuk alatt, valamint szüleik, nagyszüleik révén sok, számukra kedves dalt ismerhettek meg. Műsorukban második világháborús nótákat énekelnek, köztük mű- és népdalokat is. Az eseményre egyébként Hajdú-Bihar számos településéről érkeztek fellépő csoportok.

A fiataloknak is át kell adni

– A katonadalokat azért szeretjük, mert dinamikusak, a népdalokat pedig azért, mert érzéseket fejeznek ki – taglalta Karika György, a hortobágyi délibáb népdalkör vezetője. – Célunk, hogy ezeket a rég elfeledett nótákat a fiatalabb korosztállyal is megismerhessük. Bár nyilvánvaló, hogy manapság egy huszonéves fiatalember nem olyan dalokat tanulna meg, melyekre ütemesen lehet menetelni, ezt az élményt át kell adni a következő generációnak is. Ezt annak idején a tisztek sulykolták az emberbe. Elmondhatatlan hangulata volt annak, amikor menetelés közben jó kedvvel, felszabadultan énekeltük ezeket a szövegeket. Bár népdalkörünk javarészt hölgyekből áll, ők is szívesen éneklik ezeket a dalokat.

Sokszínűség és hagyományőrzés

– Ahogy akkoriban minden fiatalember, én is megjártam a hadak útját – emlékezett vissza Németh József karnagy, Tiszacsege egykori tanácselnöke és polgármestere. – 1964-től két év szolgálatot töltöttem Kalocsán, ahol kulturális tevékenységekben vettem részt az ezred művelődési épületében.

Sorkatonaságom alatt együttműködtem különböző kultúrcsoportokkal, táncosokkal és nótásokkal is. Sok minden ragadt rám, mert olyan több ezer fős laktanyának voltam a lakója, ahová az ország különböző tájairól érkeztek emberek. Jól megfigyeltem a csoportosulások érdeklődési körét, különlegességeit. Ez a fajta sokszínűség indított el a hagyományőrzés útján: már fél évszázada aktív kezdeményezője vagyok a helyi kulturális, amatőr csoportok alakulásának, támogatásának.

A tizenkétfős dalárdából csak nyolcan lehettek az eseményen, de ennek ellenére töretlen lelkesedéssel, szívesen lépnek fel. Nekik, „öreg fiúknak” ez egy olyan szórakozás, ami leköti őket, ráadásul általa sikereket is elérhetnek.

HBN–FL