Színpadon: kis ember nagy küzdelmekkel

Debrecen - A Csokonai Színházban forgatják a Hetedik alabárdos című új magyar vígjátékot.

Színészektől zsong a színház folyosója, némelyik öltözője. Ez még nem szokatlan tény, ám az már ritkább látvány, hogy tíz-tizenöt technikai segítő sürgölődik a szűk területen: lámpát igazítanak, kameraállást pontosítanak, a monitor előtt ketten vizslatják azt, amit – rengeteg munka múlva – a nézők jövő tavasszal látnak. Állványerdőn átvágva ketten hozzák az egy árnyalattal sötétebbre fóliázott ablakot, s emelik a helyére: az igazgatói irodává avatott helyiség kékre kárpitozott falára, a vaddisznó trófea mellé. A tevékenységeknek különös ritmust ad az egyeztetés állandó alapzajában, a walkie-talkie-ból időként felhangzó egy mondatnyi instrukció. Vaskos faasztal mögött Bezerédi Zoltán ül. Várja a „csapócsattanást”.

– Sok teátrum szemlézése után, a debreceni színházban találtuk meg a legmegfelelőbb forgatási helyszínt. Olyan számunkra hasznos pluszokkal van megáldva, mint a baletterem, a nagyon tágas színészbüfé és „Miki öltözője”, amin alig alakítottunk – mondta Vékes Csaba, rendező-forgatókönyvíró. Fáradtan, ám annál elégedettebben nyilatkozott pénteken, a forgatás kellős közepén, a folyamat kilencedik napján: „Minden terv szerint halad.”

Kiemelte​, hogy a cívisváros önkormányzatának támogatás​a óriási segítséget jelentett a film megvalósításához​. A témát több évig érlelte magában: egy mellőzött, örök statiszta színész a teátrum vezető rendezőjévé válik, és nem csak a saját álmaiért, hanem az egész társulatért küzdeni kezd. A vászonra vitelnek a megyei rendőr-főkapitányság, valamint néhány vállalkozó segítségén túl a Magyar Nemzeti Filmalaptól elnyert 64 millió forint a fundamentuma. A 2015-ben hirdetett Filmalap Inkubátor Program keretében öt, első nagyjátékfilmes fiatal rendező részesült támogatásban​.

– Bízom benne, egy humoros film születik abból, hogy egy rém szürreális közegben egy esendő kisember bajlódik a mindennapi dolgaival, és a színházi kulisszák mögé belesés is izgalommal tölti majd el a nézőket – ajánlotta a Hetedik alabárdost Vékes Csaba.

Nehéz nem rendezni

Herendi Gábor​ producernek​ aligha van kétsége efelől: „Ez a történet úgy humoros, ahogyan én szeretem, hús-vér, hétköznapi emberekkel esik meg. Remek fordulatok és elképesztő dialógok tarkítják. A rendező öt évig játszott a kaposvári teátrumban, így a zsigereiben volt az élő színházi közeg megteremtésének képessége. Minden munka a saját gyermekem – fogalmazott – ezért nehéz is a háttérbe húzódnom. Szívesen rendezném, mert izgalmas alapanyagnak tartottam a szövegkönyvet, de Csaba ügyes, jó kezekben van nála ez a feladat, ráadásul az előkészületek során sok ötletet egyeztettünk” – mondta a vígjátékról, amelyben a helyi ​színház két művésze, Majzik Edit és Sárközi-Nagy Ilona is szerepel.

A Balázs Béla-díjas Herendit ismerjük a Valami Amerika atyjaként, rendezője és producere a Magyar vándornak, és producerként közreműködött többek között a Poligamy​ elkészítésében, de kevésbé ​köztudott róla, hogy színészként is feltűn​t​ a Kontrollban. Kérdésemre, hogy ez a sokféle tapasztalat segítség-e vagy hátrány az alkotómunkában, egyértelműen kijelenti: nagy előny. Bár a kamera elé állás élete egyik legrosszabb, legizgulósabb élménye volt, örül, hogy tudja, mit éreznek a színészei.

A néző lásson

Beszélgetésünkből nem maradhatott ki a Tea című sorozat, amelynek szintén rendezője, producere volt. „Szeretem ezt a műsort, nagyon sajnálom, hogy vége lett, épp amikor kezdtünk belelendülni, kitanulni e nehéz műfaj, a szitkom minden csínját-bínját. Kár utólag okosnak lenni, de a sorozat nagy tragédiája volt, hogy egy időben indult a Big Brotherrel, emiatt változó időpontokban ment. Nem volt elég magas a nézettsége a megtartáshoz. Nehéz helyzet, mert a kicsi hazai piacon a rétegműsorok nem tudják kitermelni az árukat. Ma fejlődő tendencia mutatkozik e téren, bízom benne, hogy idővel fogunk szitkomot gyártani.”

A napi szappanoperák kritikái kapcsán gyakorta emlegetett közönségigényre reflektálva így szólt: hiszem, hogy a jó minőségre van fogadókészség. Annak híve vagyok, hogy a tv a nívós műsorokkal „neveljen” a magas minőségre való vágyra, hasson és ízlést formáljon. A sorozatoknál nagyon sok tényező pénz kérdése; Amerika hatalmas piacán, még az érdeklődő „célréteg” miatt is érdemes A-kategóriás színészekkel, mozifilm minőségű technikai- és látványmegoldásokkal sorozatot készíteni. Ezen túl a sorozatírás egy külön szakma. Most bújik ki a tojásból egy olyan írói generáció, amely ért ehhez, kialakulóban van a hivatás iskolája – foglalta össze.

Egyablak

– Soha ennyi pénz magyar filmre nem volt, mint most – felelte a nagyjátékfilmek támogatási rendszerére vonatkozó érdeklődésemre. „A Filmalap bizonyos keretek közé állított, de rendben működő folyamat. A legjobb forgatókönyvből is lehet pocsék filmet csinálni, és egy kérdőjelesből is kisülhet jó. Egy gyenge végterméket megnézve nem jelenthető ki, hogy kár volt rá pénzt adni, mert nehéz kibogozni, ki​ és ​hol hibázta el. Nehéz jó filmet csinálni. Sokan bírálják az egyablakos megoldást, azaz, ha ma valaki magyar filmet akar készíteni, csak a Nemzeti Filmalaphoz fordulhat. Mivel a döntéshozók mindannyian egy-egy saját ízlésvilágot képviselnek, én gyakrabban, mondjuk kétévente, rotálnám a szakmai grémium tagjait. Most hosszú évekig ugyanazok döntenek a forgatókönyvekről.”

- Megyesi-Horváth Borbála -