Bálintnak Debrecen „Aliz csodaországa”

Debrecen - Akaratlanul is összehasonlítják a körülményeket lakóhelyükével.

Párizstól 80 kilométerre lévő harmincezer lakosú városból érkezve tölt pár hetet nagyszüleinél Kovács Bálint, testvérével és szüleivel. – Városunkban a franciaországi átlagnál jelentősebb arányú, nem európai születésű lakosság él – mondta a mama.

Mint kifejtette, néhány szociálisan hátrányos városnegyedben előfordulnak erőszakosabb cselekmények, de ezek sem krimibe illőek. Félelem nélkül élnek a belvárosban, nyugodt légkörben. Bátran közlekedhetnek az utcán. A gyerekek óvodai és iskolai napirendje laza. – A délelőtti tanítás 8.20-tól 11.30-ig tart. Ez alatt fele-fele arányban francia nyelvet és matematikát tanulnak. A hosszabb szünetben kicsit kiugrálják magukat az udvaron. A kétórás ebédszünetben a menzán étkezhetnek a gyerekek, de a szülők, vagy bébiszitterek hazavihetik őket, főként a muzulmánokat, hogy vallásuknak megfelelő ételeket egyenek. 13.20-kor folytatódik az oktatás, történelem és természetismereti tárgyakkal. Az ezt követő másfél órás szabad foglalkozás idején rajzolgatnak, játszanak, megünneplik a szülinaposokat. A tanulók teljesítményét csak szövegesen értékeli a tanár: elsajátította a tananyagot, további gyakorlás szükséges, netalán osztályismétlésre szorul. Ez utóbbi elvétve fordul elő, és ehhez is a szülő beleegyezése szükséges – fűzte hozzá. Hangsúlyozta, az merőben különbözik a magyarországi gyakorlattól, hogy a tehetségesebbek akár egy-két osztályt is ugorhatnak, ha tudásban előrébb tartanak korosztályuktól.

Jobb játszóterek

Érdeklődésünkre Bálint elmondta, alsó tagozatban egy testnevelés órája volt a héten, ilyenkor a stadion pályáján futottak 3 kört, utána gimnasztikáztak, majd az évszaknak megfelelően egyéni feladatok, vagy csapatjátékok szerepeltek a programban. Tornatermük igen kisméretű, és többnyire a dzsúdósoknak van berendezve szőnyegekkel.

– Mi télen és esős időben használhatjuk. Bármilyen egyéb sportágat szeretnénk elsajátítani vagy gyakorolni, azért fizetniük kell a szüleinknek. Debrecenben úgy érzem magam, mint Aliz csodaországában a sok szabadtéri, gazdagon felszerelt játszóterek és sportpályák láttán, mivel városunkban ezek sajnos szinte teljesen hiányoznak – jelentette ki a 10 éves kisdiák.

HBN–KE