Olvasói levél: Még mindig a Quaestor-ügyről!

Debrecen - Nagyon sok híradásban számoltak be a különféle médiumokban a témáról az elmúlt egy évben. Egy dologról azonban soha nem esett szó, sem a híradásokban, sem a tüntetéseken: mi volt az eredendő bűn, ami létrehozta ezt a helyzetet? A kereskedelmi bankok kamatpolitikája! Ez egy kicsit meglepő gondolat, de megindoklom.

Ha én odavittem a megelőző 10-12 évben bármelyik kereskedelmi bankba néhány százezer forintot, hogy szeretném kamatoztatni, maximum 2-3 hónapra lehetett lekötni a meghirdetett éves kamat mellett.

A futamidő végén már nem lehetett azonos kamatszinten újra lekötni, hanem csak lényegesen alacsonyabban, (akár az 50 százalékára) mert az adott helyen már nem számított új pénznek. Ez az eredendő bűn! Ezzel szemben a Quaestornál tetszés szerinti futamidőre lehetett lekötni az odavitt pénzt – maximum 0,5-1 százalékkal magasabb szinten, mint a bankoknál -, de ami nagyon lényeges, hogy az eredetihez hasonló szinten lehetett meghosszabbítani. Ezért volt olyan népszerű a lakosság körében.

Logikus az a tulajdonság, hogy az emberek mindig a számukra kedvezőbb befektetési lehetőséget keresik. Ezért kifejezetten sértő számukra – bárki is állítja, (bankok vagy más) –, hogy a remélt „nagy haszon” nagy kockázattal is jár.

Az én esetemben a nyugdíj melletti keresetemből a nyugdíj-előtakarékossági számlára 8 évi befizetés után több mint két évi teljes nyugdíjamnak megfelelő összeg a veszteségem.

A fentiek alapján nem volt logikus, hogy az Alkotmánybíróság helyt adott a kereskedelmi bankok azon kifogásának, amely felfüggesztette a döntés meghozataláig az első kárrendezési törvény alapján történő teljes körű kártalanítás kifizetését. Pedig erre az első híradások alapján a fedezet rendelkezésre áll! Akkor meg hol a pénz?!

Az meg aztán mindennek a teteje, hogy - az Alkotmánybíróság állásfoglalása alapján - a második Quaestor törvény szerint eljáró Kárrendezési Alap legutóbbi (március 24-ei) leveléből az derült ki, hogy az első körben kifizetett 6 millió forint feletti rész mintegy háromnegyed része a Kárrendezési Alapra, vagyis az államra száll át, és arra a későbbiekben további igény nem támasztható.

Lehet, hogy ez a pénzügyi felügyelet hiányosságának az ára?! Itt is felmerül az örök kérdés: kinek az érdeke?

- Nagy Gábor, Quaestor-károsult, Debrecen -