Olvasói levél: Álomarcú keresztény vasárnap

Debrecen - Visszaáll a multik vasárnapi nyitva tartása. De, miért volt a vasárnapi zárlat? A kormány keresztény(demokrata) gondolata az volt, hogy a vasárnap keresztény kisünnep, amely nem lehet a kufárkodás ideje, hanem ez a nap a családnak, a pihenésnek, a sportnak, a kultúrának, és esetleg a templomba járásnak szól.

A gondolat igaz. Az 1957-ben született sárrétudvariakról (lehetnek 90-en) három adatot tudok. Mindnyájan Bába néninél születtünk, mindnyájunkat megkereszteltek, és legfeljebb 5 kivételével konfirmáltunk. A formálisan kemény materialista időszakban az emberek lelkét a kereszténység eszmeisége hatotta át. Nem falusi legenda, hanem markáns tény, amit apámtól és anyámtól gyermekkoromban igen sokszor hallottam: „Nagyapád vasárnap soha sem dolgozott”. Nagyapám életének 80 éve alatt volt Doberdót és Isonzót megjárt szakaszvezető, Horthy vitéze, nagycsaládos falusi gazdálkodó, presbiter, vőfély, községi előjáró, olvasó köri vezető, és a második világháború után kulák, kitelepített és életének végén tsz-tag dinnyecsősz. Ő tehát vasárnap nem dolgozott, hanem délelőtt a templomba ment, ebéd után pedig a „Vasúti” kocsmába kártyázni és beszélgetni. Apám (ő „csak” levente, kuláklegény és munkaszolgálatos volt) sem dolgozott vasárnap, illetve csak annyit, hogy hajnalban ellátta az állatokat és délelőtt lekaszálta a ház előtti utcai árok partjáról a füvet. Ő „meccses” volt, ebéd után „szépen” felöltözött és ment a meccsre, ahol „felöltözve”, kalaposan összegyűlt a falu apraja-nagyja a megyei I. osztályú labdarúgó mérkőzésre. (Még mézeskalácsot és égetett cukrot is árultak.) Az átlagos nézőszáma meghaladta a 600-at, ami egy 4-5 ezer lakosú községet nézve talán nem kevés. Polgári élet volt egy szocialista társadalomban.

A kereszténydemokraták a zárva tartással keresztény polgári vasárnapot akartak egy kereszténynek szánt országban. Legalább három egybefonódó tévedésük azonban volt: 1. Beleestek a nagy magyar elemzéshiány csapdájába. Meg kellett volna érteniük, hogy a keresztény értékeket valójában a hétköznapi életünkbe sem sikerült bevinni. Ezért a vasárnap keresztény értéke nem valósulhatott meg. 2. Nem látták a „polgári materializmus”, közte a „kereszténymaterializmus” folyamatos térhódítását, amely pedig rájuk is jellemző. 3. Azt hitték, hogy visszajön az a szép „fényes” nap, pedig tudhatták volna, hogy ami elmúlt, nem jön többé vissza már.

Kérdés és tanulság: Magyarország megengedhet-e magának ilyen édes (túl drága) álmokat?

- Dr. Szőke Kálmán, Berettyóújfalu -