2016.04.26. 15:51
Több mint csábító
<em>A magyar termelők (már akik megtehették) addig-meddig tárolták a hűtőházaikban az almát, míg végül az arcukra fagyott a mosol</em>y. Petneházi Attila írása.
A magyar termelők (már akik megtehették) addig-meddig tárolták a hűtőházaikban az almát, míg végül az arcukra fagyott a mosoly. Petneházi Attila írása.
A helyzet abszurditására jellemző, hogy akik a teljes vertikum kiépítésére törekedve százmilliókért komoly hűtőházakat építettek, most rosszabbul jártak, mint az a termelő, aki (tárolási kapacitás hiányában) tavaly ősszel kénytelen volt a teljes termésétől megszabadulni. A piacgazdasági logika azt diktálná, hogy ha valamiből feleannyi terem ősszel, mint az előző esztendőben, akkor tavasszal „aranyáron” lehet majd túladni rajta, de a rideg magyar valóság idén simán fölülírta ezt a közgazdasági alapvetést. Idehaza tavaly ősszel is annyit adtak a termelőnek az almáért, mint idén tavasszal, pedig azóta a hűtés költsége, a romlás és a súlycsökkenés is csak vitte a profitot a gazda zsebéből. És ha ez még nem lenne elég, akkor ott a dömpingáras lengyel alma, amivel (miután az oroszokról lepattantak vele) valósággal elárasztották az öreg kontinenst. Szakmabeliek is csak találgatják, hogy 200 ezer(!) tonna magyarnak nevezett gyümölcsöt miként tudtak valakik láthatatlan módon legalizálni a hazai kereskedelemben, bár jól értesültek szerint a 27 százalékos áfa kínálta extraprofit ígérete bizonyos körökben több, mint csábító…
