Olvasói levél: Hatottak az érzelmek

Debrecen - Igen, együtt voltunk, ők a színpadon, mi a nézőtéren az „Óh Erdély, szép hazám” című ünnepi magyar nóta és operettgála előadáson a Lovardában, ahol Erdélyben élő neves énekesek néptáncos kísérettel elhozták nekünk a dalaikat, a magyarságukat, amelyet soha nem felejtenek el.

Ők a 96 évvel ezelőtt elszakított „ősök” leszármazottai, akik érzelmeikben is magyar emberek maradtak, ugyanúgy, mint a nézőtéren helyet foglaló fiatalok, középkorúak, idősebbek, akiknek tapsa és együtt éneklése viszonzott érzelmi megnyilvánulás volt a színpadon fellépőkkel, és még könnyek is megcsillantak a szemekben. Ebben a virtuális világban, amelyben az emberi érzések már kevésbé hatnak, mindezt jó volt látni.

Azt gondolom, az ott lévő közönség az erdélyi magyaroktól igen színvonalas, érzelemgazdag műsort láthatott. Köszönet és hála nekik, akik nótáikkal, dalaikkal, táncaikkal megmutatták, hogy jó ezen a földön magyarnak lenni. A közönség vastapsával újra és újra visszahívva délutántól estig gyönyörködtettek bennünket (a nagyszerű programot a Nóta és Dalszínház Egyesület szervezte).

A szívet melegítő műsor a székely és a magyar Himnusz eléneklésével ért véget.

Végezetül azt gondolom, a Tiszának, a Szamosnak és a Körösnek még mindig egy a hangja, és minden jelenlevő nevében újra mondhatom: csodálatos délutánt, estét töltöttünk együtt.

- Fábián Pál, Debrecen -