Olvasói levél: Bartos Sándor – a diákjai szolgája

Debrecen - Kilencvenkilencedik évében csendesen elment Bartos tanár úr. Életútja köteteket töltene meg, ehelyett álljon itt egykori diákjainak emlékezése, akiket nyolcadikos osztályként átvett a nyugdíjba vonuló vitéz Csánky Adorján kollégától, a Péterfia úti Általános Iskolában, a patinás Református Gimnázium épületében (1955).

A diákokat az élet szétszórta, a debreceniek néha találkoztak a Tanár úrral, szót váltva tudtunk egymásról. Ámulatunkra még harminc év távlatából is mindenkit a nevén szólított.

Közeledvén a jubileumi, ötvenedik évfordulóhoz, az osztály magja, a debreceniek szervezni kezdték a találkozót, ami egy teljes éven át tartott, havi egy alkalommal, beszélgetős vacsora keretében.

Akkor még három tanárunk élt: Balogh József igazgató, Pálnagy Balázs és Bartos Sándor tanár urak.

A jubileumi eseményen – 2007-ben – 18 egykori osztálytárs, Balogh József igazgató és Bartos Sándor osztályfőnök volt jelen. Ekkor elhatároztuk, hogy évente többször is összejövünk, és ezt 10-11-en a mai napig is tartjuk.

E beszélgetéseken 2014-ig Bartos tanár úr mindig ott volt. Érdeklődve hallgatta a velünk történteket, szívesen nosztalgiázott volt diákjaival, mindig volt története számunkra, annak minden tanulságával. Közénk tartozott. Míg velünk volt osztályfőnökként, ugyanakkor barátként tekintettünk rá.

Az utolsó öt évben minden ősszel pincelátogatásra jártunk Markazra, ahol finom vacsora és borok kóstolgatása mellett kellemes estéket töltöttünk, örök emléket hagyva egymás emlékezetében.

Élete utolsó két évében már nem tudott közöttünk lenni. Egészsége egyre fogyott, majd ahogy élt, úgy is távozott közülünk – csendben.

Erdély szülötte volt. Nem törekedett babérokra, a rendszer sem hordta a tenyerén. Szolga volt ő a szó igazi értelmében: a szakmája, a diákjai szolgája.

- A nyolcadik osztály nevében Sárvári Tibor, Debrecen -

Képalá: Az utolsó találkozó Bartos tanár úrral a markazi borospince előtt – 2014-ben Fotó: Magánarchívum