Akit harminc év után is a szeretet hajt

Debrecen - Három út – mint a mesében – egyberendeződésének köszönhetően találkozott Bobonkáné Papp Antónia a tűzzománckészítéssel, melyet immár több mint 30 éve tanít a fiataloknak. Interjú a Tájoló Tűzzománc Szakkör vezetőjével.

Az Újkerti Közösségi Ház Tájoló Tűzzománc Szakkörének alapító vezetője Bobonkáné Papp Antónia művésztanár, aki számára a legfontosabb feladat vizuális anyanyelvünket értő és használó fiatalokat képezni.

Ön kinek a hatására szerette meg a képzőművészetet?

Bobonkáné Papp Antónia: Édesapának köszönhetem azt, hogy kicsi gyermekkorom óta az alkotás légkörében élhettem. Ezt a tevékeny, gondolkodó, alkotva nevelő szemléletet átvehettem tőle s építhettem tovább a saját életemben. Édesapa postahivatal vezető volt, de minden szabadidejét a festészetnek és a szobrászkodásnak szentelte. Szokása volt a félig kész alkotásait „közszemlére” tenni a családban, hogy véleményt mondhassunk róla. Ez napi, felejthetetlen élményem volt. Lehetőséget kaptunk meggondolni a kép további kibontásának esélyeit. Tíz évig laktunk a gyönyörű szőke Tisza közvetlen közelében. A bennünket körülvevő látvány, a látható világ édesapa keze nyomán formálódott át a lényegest, a látvány lényét megjelenítő képi üzenetté.

Hogyan találkozott a tűzzománccal?

Bobonkáné Papp Antónia: Három út – mint a mesében – egyberendeződésének köszönhetően. Kísérletező édesapám a Göcsből származó porállagú kopásgátló készítményt ezüstacéllemezre szórta, s azt az otthoni gázláng felett ráolvasztotta. Ez tevékenységében hasonlít a zománcozáshoz, hiszen ott is fémfelülethez (acéllemez, vörösréz…) őrölt üvegport olvasztunk, égetünk nagy hőfokon. A másik vonal Bíró Lajos festőművész által vezetett Medgyessy Ferenc Képzőművészeti Kör volt, amelynek sok évig tagja voltam. Tanár úr javaslatára felsőfokú rajztanárképzésben vettem részt a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Vezetőnk Balogh Jenő professzor volt, s tanulmányainkat kiegészítő nyári hónapos gyakorlaton ismerkedhettem meg olyan labor kemencével, amellyel zománcozási kísérleteket végezhettünk. S a harmadik vonal vezet el az Újkerti Közösségi Házhoz, Nagy László János igazgatóhoz. Ő nagyon érdeklődött a tűzzománcozás iránt is, 1983-ban Németországból hozatott elektromos kemencét, s felkért az induló tűzzománc szakkör vezetésére.

Miként indult el a munka?

Bobonkáné Papp Antónia: A kíváncsiság, az ismeretlen iránti érdeklődés, az új technika varázsa mozgósított bennünket. Ebben az időben nem volt lehetőség zománcozással kapcsolatos tanulmányokra sem középfokú, sem a felsőfokú oktatásban. Úttörő munkát kellett végeznünk. Elmondhatom, hogy a gyerekekkel együtt kísérleteztük ki a technikát. Fogalmunk sem volt hogy a zománciszapot, a rézlemezt, égető szerszámokat honnan fogjuk beszerezni. Például a zománcgranulátumot az iskola anyagbeszerzője Bécsből hozta.

Mi a szépsége és mi a nehézsége a tűzzománc készítésének?

Bobonkáné Papp Antónia: A tűzzománcozásnak számos technikai lépése van, minden soron következő munkamozzanatot pontosan, szakszerűen kell végezni. Van egy szoros ok-okozati viszony ebben a munkában, ez talán a nehézsége, de az ezen túlmutató is jelen van: a határtalan, az időtlen minőség. S ez a szépsége a munkánknak. Határtalan minőség akkor születik, amikor az örök érvényű igazságokat hordozó szöveges illetve ábrázoló népművészeti alkotások üzenete elindítja, mozgósítja az alkotót s közben ő maga is beszédbe keveredik a mindenség rendjével. Tudjuk a technológia terméke jóval időtállóbb a földi létünknél s ez megkülönböztetett felelősséggel ajándékoz meg bennünket.

Milyen értéket ad ez a fajta foglalkozás?

Bobonkáné Papp Antónia: A gyermek megismerkedik a teremtésmondákban, a rítusokban, a mesékben, a mondókákban, a gyermekjátékokban fellelhető egyetemes törvényszerűségek egyszerre makró-, és mikrokozmikus voltával.

A gyermek a látható világból a szükségest használja fel. A lényegest keresi, s arról akar szólni. Olyan jeleket alkot, amely önként lemond a részlegességről, saját képi nyelvet épít fel, olyat amellyel képes önmagát kifejezni. Ismereteire újabb ismeretek rétegződnek, egyre tájékozottabb lesz. A gyermek átéli, hogy az igazság sose lehet egyszerű látvány, hanem hosszú tűnődések, egybevetések, megfeleltetések összessége.

A szakkör alkalmát adja a kapcsolatteremtésen alapuló együtt gondolkodásnak, együtt alkotásnak. Tevékenységük közben személyiségük fejlődik, együtt élik át a tervező, alkotó munka nehézségét és szépségét is.

Az elmúlt több mint 30 évben több száz gyermek ismerkedett meg a tűzzománc díszítés fortélyaival | Fotó: Matey István

Mit takar a szerves szemlélet?

Bobonkáné Papp Antónia: A szerves szemlélet a teljességben való gondolkozást jelenti. Egészet csak egészről lehet adni! József Attila ezt gyönyörű tömörséggel fogalmazta meg: „Szemlélhetetlen világegész helyébe/ szemlélhető műegészet kell adni”./ Világegészről nem művet, de műegészet kell adni!

Első kérdés, akarunk-e gyermekeinknek az egészről, a mindenség rendjéről képet, világképet adni? Második kérdés, tudunk-e gyermekeinknek az egészről képet adni? Harmadik mondat a válaszom, hogy a szerves szemléletű pedagógia akar és tud képet adni a „Világ felett őrködő Rendről”. Hagyományunk, szerves műveltségünk, szöveges és ábrázoló népművészetünk a kiapadhatatlan forrás.

Szakmai életemre két tudós tanító gyakorolta a legnagyobb hatást: Pap Gábor művészettörténész és Molnár V. József gyermek- és néplélekkutató. A világ látásának elvi alapvetéseit tárták fel.

Hogyan építhető be ez a fajta gondolkodás a mindennapokba?

Bobonkáné Papp Antónia: A szakmán belül nagyon sokan szerte e hazában mesterének és példaképének tartja velem együtt Molnár V. Józsefet, akinek idézett gondolata pedagógiai célkitűzésem költői megfogalmazása, amely irányt mutat mindőnk számára: „Szeresd a Teremtői rendet!/ A Fönt és a Lent harmóniáját!/Szeresd a gyermekeket,/ akik az angyalok, az ég üzenetét közvetítik!/ Szeresd Atyáid és Anyáid hagyatékát,/tudását, műveltségét!/ Szeresd Hazádat, a Kárpát-Hazát!/Szeressétek egymást!”

Kétféle rend van. Az egyik a Teremtői rend, a másik az ember alkotta rend. Az ember által alkotott rend is kétféle. Az első, a Teremtői rend szerkezete szerint építkező, ez a természetközeli ember rendje; a másik az ember profitszerző érdeke mentén alakuló, természettől elszakadó.

A gyereket látva látni tanítjuk, hogy melyiknek van magvas gyümölcse, így életigenlő, s melyik magtalan, meddő, élettelen, sőt életellenessé váló.

2014-ben megalakult a Korona Gyermekrajz Gyűjtemény.

Bobonkáné Papp Antónia: A megszakítás nélkül működő Tájoló Tűzzománc Szakkör harminc éves jubileumi kiállítását 2014-ben rendeztük meg a Belvárosi Galériájában. S régi vágyunk, elképzelésünk megvalósulásának az ideje érkezett el, amikor a DMK jelentős támogatásával az Újkerti Közösségi Ház munkatársaival a nívó díjas Tájoló Tűzzománc Szakkör három évtizedes alkotói tevékenységére alapozva létrehoztuk a Korona Gyermekrajz Gyűjteményt (KGYGY). Miért adtuk a gyűjteménynek a Korona nevet? Több okunk is volt rá. A gyermekrajzokon elmaradhatatlanul jelen van a koronás leány, a királylány. A magyar Szent Korona a magyar lélek és a magyar észjárás tárgyiasult megjelenítője. Lenyűgöző a szerkezete és a képi programjának az elrendezettsége. S mivel a tűzzománc szakkör munkássága alapozta meg a gyűjteményt, ezért kaphatta a Korona nevet.

A gyűjtemény fő feladata: a szerves magyar műveltség tartozékaként megláttatni az eredendő, egészben látó gyermekrajzot! Több alkalomból álló vetített képes foglalkozás sorozatot indítottunk a magyar Szent Korona, az ábrázoló népművészeti alkotások és az eredendő gyermekrajzok egybevetéséről és üzenetük megfejtéséről. A KGyGy több didaktikus társasjáték tervezete várakozik kivitelezésre. Ehhez és a további munkánkhoz szükséges támogató erőt érezzük a Debreceni Művelődési Központ (DMK) részéről.

Mi hajtja önt harminc év után is?

Bobonkáné Papp Antónia: Tömören válaszolva a szeretet; és ebből az érzésből fakadó felelősség és a tartozás tudata. Tartozom szüleimnek, jó tanítóimnak, mestereimnek, akiktől olyan érzést, ismeretet és tudást kaptam, mely elmémet megragadta, szemléletmódomat meghatározta. S tartozom a gyerekeknek, akiknek mindezt szeretettel, felelősséggel igyekszem átadni. A szakmai tapasztalattal bíró pedagógusnak életajándék, ha tovább adhatja a letisztult ismereteit, tudását. Ennek a lehetőségét a foglalkozásaim és előadás meghívásaim teremtik meg. A DMK és az Újkerti Közösségi Ház vezetősége és munkatársai támogatása segíti az ismeret átadásának a feltételrendszerét.

A közös, nagy igyekezet a közös, nagy feladatnak szól: tudjuk, a jövő műveltségét a gyermekeink építik tovább. S nekünk a legtisztább erőnkkel és szívünkkel kell őket támogatnunk. Az egyetemes ismereteket modellező szerves műveltség gazdag, erős, mély gyökerű s az adott kor formanyelvén is ki tud bontakozni, virágba tud borulni.

- Pálfi-Tóth Zoé -