A madárvilág kecses és bájos egyede: a hattyú

Debrecen - Terepszemle Stúdió: először 1970-ben fészkelt a faj Magyarországon.

A bütykös hattyú napjaink egyik legvitatottabb madárfaja az eredete, terjeszkedése, természetvédelmi megítélése folytán. A rendelkezésre álló szakirodalom áttanulmányozása után annyi bizonyos, hogy az 1970-es éveket megelőző száz esztendőben a nem telepített példányok biztosan nem költöttek hazánkban, az azt megelőző adatok pedig felettébb bizonytalanok. Az utóbbi évtizedeket figyelembe véve először 1970-ben fészkelt a faj Magyarországon a Fertőn, majd fokozatosan terjedt, és néhány éve Debrecen mellett a Fancsikai tavon is költött. A csapadékos tavasznak köszönhetően a tavaly kiszáradt Fancsika víztározó egyik taván most újra megjelent egy pár és néhány magányos egyed is. Néhány éve karácsony környékén a Csapókertben szállt le egy eltévedt példány. A ködös, párás időben az aszfalt utakat este a városi a lámpák csalóka fénye úgy világítja meg, mintha azok folyók lennének. Így a fáradt vándorló madarak megpróbálnak leszállni rá. A landolás után, ha nem sérülnek meg, sok madár vissza tud szállni, de a hattyú nem, mert neki nagyobb lendület kell a felszálláshoz.

Télig együtt marad a család

Általában magányosan költenek, erősen védik fészkelő környezetüket. Többnyire 4-6 tojást raknak és egy bő hónap alatt kelnek ki a fiókák. A fiókanevelés időtartama 120-150 nap, ez idő alatt az öreg madarak elvégzik teljes vedlésüket, hiszen a fiókákat amúgy sem hagyhatnák magukra. A vedlés a költő pároknál természetesen különböző időben történik, hiszen ilyenkor akár 6-8 hétre is röpképtelenekké válnak. Elsőként a tojó kezdi a tollváltást, mikor a fiatalok kicsik, majd a gúnár folytatja, mikor a tojó már majdnem befejezte a vedlést és újra röpképessé nem válik. A család általában együtt marad őszig, télig, ilyenkor az öreg madarak vagy kiüldözik a fiatalokat a territóriumból, vagy a család együtt csatlakozik egy nagyobb telelő hattyúcsapathoz.

HBN–Konyhás István