Tíz tévhit és cáfolata a lekvárkészítésről

Debrecen - Öregasszonyos, kemény munka? Tíz kiló gyümölcs alatt nem érdemes nekikezdeni? Itt vannak a cáfolatok!

Lekvárt főzne, de visszatartják a „legendák”? Azt gondolja, ez valami bűvös, nehéz, és sokáig tartó feladat? A konyhatunder.hu összeszedte milyen tévhitek lengik körül a lekvárfőzést, megcáfolta, s ígéri, elolvasásuk utána kedvet kap, hogy kimenjen a piacra egy adag gyümölcsért.

1. Amíg nincs unokája, nem főzhet lekvárt.

Nem igaz, mert a lekvárfőzésnek sem alsó, sem felső korhatára nincs.

2. Több órán keresztül kell kevergetni a lekvárt, míg megfelelő állagú lesz.

Nem igaz! Persze van, aki szereti órákig kevergetni, de nem ettől lesz jó a lekvár. A friss, megfelelő minőségű gyümölcsöt éppenhogy össze kell rottyantani a hozzáadott cukorral vagy befőzőcukorral, a zselésedést, sűrűsödést az idő és a természet majd elvégzi helyettünk. A friss, jó minőségű gyümölcsökben ugyanis megfelelő koncentrációban található meg a pektin, ami a kocsonyásodásért felel. Amelyikben pedig kevesebb van, pektin hozzáadásával (befőzőcukrok, 2:1, 3:1 termékek tartalmazzák) lehet segíteni. A magasabb víztartalmú, kevésbé rostos gyümölcsök (eper, málna, ribizli) esetén érdemes befőzőcukrot használni, a rostos, sok pektint tartalmazó (sárgabarack, szilva, birsalma) gyümölcsökhöz bőven elég a sima kristálycukor.

3. Újra kell meszelni a lakást lekvárfőzés után.

Nem igaz! Mivel nem kell órákig rotyogtatni a lekvárt, nem fognak a forrás közben képződő lekvárbuborékok sem alantas módon kiugrálni a fazékból.

4. Minimum 10 kiló gyümölcstől érdemes belefogni.

Nem igaz! Az egyik legnagyobb visszatartó erő a lekvárfőzésnél az a kép, ahogy gyerekkorunkban nagymamánk egy hatalmas gyümölcskupac közepén, hatalmas fazékban, hatalmas fakanállal izzadtan kevergeti a lekvárt. Ezért aztán mindenki úgy gondolja, így kell csinálni. De nem, már egy kiló gyümölccsel is lehet próbálkozni, ebből is lesz egy-két üveg lekvár, ami a legkisebb konyhában is elfér. Így biztosan nem megy el a kedve a következő „lekváráldozat” piaci megjelenésekor.

5. A lekvárt tele kell nyomni tartósítószerrel ezért nem lesz jobb a boltinál. Akkor meg minek?

Nem igaz! A tartósítás a technikán, nem pedig a tartósítószeren múlik. Az üvegeket jól mossa ki. A forró lekvárra azonnal csavarja rá a tetejét, ha biztosra akar menni még egy darab folpackot is szorítson az üvegre és ezután csavarja rá a tetejét. Ezután állítsa őket fejre néhány percre, hogy a vákuumosodást elősegítse. Majd csavarja a még mindig forró üvegeket újságpapírba és tegye őket takarók, törölközők közé. Néhány napig le kell küzdenie a kíváncsiságát, az a jó, minél lassabban hűlnek ki. Ez a módszer a száraz dunszt, amellyel tökéletesen csírátlanítja a lekvárt és akár évekig is elállhat.

6. Ha nincs kamrája, bele se kezdjen!

Kis fejszámolás: 1 kg gyümölcsből (például sárgabarack, hámozott, magozott állapotban) 40 dkg cukor hozzáadásával körülbelül 7-8 dl lekvár lesz. Ez átlagosan 2 kisebb üveget jelent. Ilyen (de még a duplája is!) mennyiség bármekkora konyhában elfér.

7. A lekvárfőzés a férfiak szerint öregasszonyos.

Nem igaz! No persze nem kell felvenni a műanyag otthonkát meg a főkötőt, és egyik kezünket a derekunkra tenni, míg a másikban fakanállal hadonászni, és utasítani életünk párját hogy hozhatja a következő rekesz gyümölcsöt. Bizony, lehet ezt nőiesen is csinálni, és nem igen van olyan férfi, aki ellenáll egy finom lekvárnak, hát még annak aki főzte.

8. A lekvárt addig kell főzni, míg meg nem áll benne a fakanál.

Egyszerű, sima kristálycukorral is lehet lekvárt főzni, így is besűrűsödik, de ha nem bízik ebben a módszerben, használjon befőzőcukrot, abban extra pektin van.

9. A jó lekvár sűrű és barna.

Nem igaz! A jó lekvár megőrzi a gyümölcs természetes színét. Ha sokáig főzi, a cukor karamellizálódik, és megszínezi a gyümölcsöt, ettől lesz barna. De mennyivel szebb látvány egy friss piros vagy narancssárga árnyalatokban pompázó lekvár, nem? Ezért sem kell túl sokáig főzni.

10. A lekvárfőzés nem élmény, hanem munka.

Nem igaz! Amikor lekvárt főz, nemcsak a gyümölcsöt zárja az üvegbe, hanem a nyarat, az adott hónapot, a lekvárfőzés közben kavargó gondolatait is. Amikor pedig kinyitja majd, ezek újra előbújnak, és eszébe juttatják a nyarat, az érzéseit, gondolatait. HBN