Bogi még mindig nem volt évnyitón

Hajdúszoboszló - Az oktatási rendszerünk paradoxona abban van, hogy Bogi tanköteles, de mégsem iskolás.

Magyarországon minden gyerek tanköteles, mégis akadnak olyan családok, amelyek bárhogyan szerették volna, szeptemberben nem írathatták be a helyi iskolába tanköteles gyermeküket. Idejük nagy részét azzal töltötték, hogy levelet írtak, orvosi leleteket csatoltak, szakértői bizottság előtt álltak, és érdeklődtek térségük speciális ellátást biztosító intézményeikben, hogy azok alapító okirata alapján vajon jogosult-e a sajátos nevelési igényű, sérült gyermekük ott tanulni. Igen, tanulni, ha nem is a klasszikus értelemben vett írást és olvasást, mert közülük sokan ezeket valószínűleg nem tudják sohasem elsajátítani. Viszont az otthon eltöltött évek után, a tankötelezettségre alapozva, végre felmerül a remény, hogy a hatéves eztán saját kortársai között lehet a nap egy részében, s végre „napvilágot lát”.

Nyári küzdelem

Korábban már megismerhették olvasóink a hajdúszoboszlói kislányt, Illés Boglárkát, aki hatéves, és Wolf-Hirschhorn szindrómában szenved. Jelentős értelmi és mozgásbeli elmaradása miatt születése óta gondozzák, sok fejlesztést kap. Cikkünk nyomán egy jólelkű nő, akik a Korokan masszázzsal foglalkozik, jelentkezett, hogy ingyenesen vállalja az átmozgatását, hátha beválik. Azóta, összefogás segítségével egy speciális babakocsit is sikerült beszerezni Boginak, mert a kimozdulás számára csak ebben elképzelhető. Valami azonban egyelőre még nem sikerült: a szülei egész nyáron azért küzdöttek, hogy bejuthasson az áhított intézménybe, hiszen tanköteles lett. Megyénkben nem dúskálhatunk effélékben, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy még a meglévő intézmények nagy része sem akadálymentes, és némelyek alapító okiratában nyoma sincs annak, hogy mozgásában akadályozott gyermeket el tudnának látni. Pedig a szellemi és testi elmaradás a legtöbb esetben együtt jár. Így van ez Bogi esetében is, aki nem tudna megülni a padban, viszont a speciális kocsiban ezt kényelmesen teszi. A padlón való helyváltoztatásban egyre ügyesebb, gurul, ülésbe emelkedik, és próbál az emberekre fókuszálni. Emiatt a szülei úgy gondolták, hogy a debreceni Immánul Otthon lenne a neki való, ahol sok hozzá hasonló gyermeket gondoznak a képességükhöz méltó feltételek között. Ráadásul abban az intézményben egész napos elfoglaltságot kaphatnak a gyerekek.

Fellebbeztek

Úgy alakult, hogy a Hajdú-Bihar Megyei Pedagógiai Szakszolgálat a szakértői vizsgálaton a szoboszlói Éltes Mátyás Általános Iskola és Speciális Szakiskolát jelölte ki mint illetékes intézményt. Ezt a szülők nem fogadták el, a Kormányhivatalnál kellett fellebbezniük. Ráadásul az Immánuelben egyelőre várólistára kerülhettek csupán.

– A helyi járási hivatal mindenben segített minket, megértettek: körbetelefonáltuk az intézményeket, kértünk, könyörögtünk, sőt a szakértői bizottsággal olykor vitatkoztunk is. Úgy tűnt, nem találjuk meg a közös nevezőt. Aztán mégis sikerült a szóbeli megállapodás, mely szerint a debreceni Bárczi Gusztáv Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény fogadja Bogit napi két órában szeptembertől – mesélte Illésné Mónika, az anyuka.

Böszörményben befogadnák

Augusztusban aztán, mert így volt szabályos, be kellett iratkozniuk a szoboszlói Éltes-iskolába, ahonnan aztán átkérték magukat a Bárcziba. Itt azonban megfeneklett az ügy: hely- és szakemberhiány miatt oda sem járhat – érkezett a levél.

– Én már nem bírom, elég volt a megaláztatásból, a folytonos kilincselésből. Inkább ne járjon sehova a gyermekem, tanítom majd én otthon; úgy látszik Magyarországon a sérült gyerekek nem jelentenek semmit... – mondta elkeseredetten Mónika, de ugyancsak a járási hivatal közbenjárásával végül megtalálták a hajdúböszörményi Dr. Molnár István Óvoda, Általános és Speciális Szakiskola, Kollégium és Gyermekotthont, amelynek igazgatónője nem zárkózott el a kislány lehetséges érkezésétől, sőt, ha minden papír meglesz (ha a szakértői bizottság átírja az intézményt), akkor szeptember végétől ott lehet iskolás Bogi, még ha csak néhány órára is a héten. Bogi konkrét esetéről nem tájékoztathatott a Kormányhivatal, de közleményünkben leírták, hogy a jogszabály rendelkezései szerint a szülő választja ki a sajátos nevelési igényű tanuló számára megfelelő ellátást nyújtó nevelési-oktatási intézményt az illetékes megyei szakértői bizottság szakértői véleménye alapján, az által javasolt intézmények közül, a szülő és a gyermek igényeinek és lehetőségeinek figyelembevételével. További garanciális szabály, hogy a gyermek ellátására a szakértői véleményben foglaltak szerint akkor kerülhet sor, ha az abban foglaltakkal a szülő egyetért. Amennyiben nem, akkor a megyei szakértői bizottság köteles erről a tényről az illetékes járási hivatalt tájékoztatni, amely ezzel az ügy gazdájává válik. Eljárás indítását kérheti a szülő is. A járási hivatal közigazgatási hatósági eljárás keretében hoz döntést a szakértői véleményben foglaltakkal összefüggésben. Ha a szülő által megjelölt iskola nem, vagy nem az adott fogyatékosságra tekintettel szerepel a szakértői bizottság intézményi jegyzékében, akkor a megyei szakértői bizottság a gyermek – szükség szerint – újbóli vizsgálata után új szakértői véleményt készít. Most arra vár a család, hogy végre meglegyen az új szakértői vélemény, amely kijelöli az utat a böszörményi intézménybe.

A cikk írása közben, még lapzárta előtt üzente Bogi anyukája, hogy elkészült a kislány „órarendje”: hétfőn három, szerdán egy, csütörtökön és pénteken 2-2 órát tölthet az intézményben. Az előzményekhez képest ez már nagy eredménynek tűnik, de nézzük csak, hogyan lehet ezt kivitelezni.

Törékeny édesanyja nem bírja emelgetni a jó súlyban lévő kislányt, ezért legtöbbször akkor mehetnek sétálni, kirándulni, amikor az édesapa, aki „szerencsére” éjjel dolgozik, hazatér. És némi pihenés után összepakolja, lesegíti a családot emeleten lévő lakásukból. Így lesz ez iskolaidőben is: a támogató szolgálat segítségével, annak járművével jutnak el a közel 40 kilométerrel odébb lévő Böszörménybe. Oda-vissza az utazás egy órát vesz igénybe, plusz a fejlesztés számítandó bele, így a család majdnem fél napját teszi ki majd a napi 1-3 órás tanulás, valamint az azzal járó utazás, várakozás, arról nem is beszélve, hogy közben meg is éhezik a kislány. Vállalják, mert ez lesz a legjobb szemük fényének, aki egyszer talán azt is átélheti, milyen érzés a napköziből hazatérni, egy egész nap után.

- Barak Beáta -

Heti néhány órában

A súlyos és halmozottan fogyatékos gyermek annak a tanítási évnek az első napjától, amelyben a hatodik életévét betölti, fejlesztő nevelés-oktatás keretében teljesíti a tankötelezettségét. A fejlesztő nevelés-oktatást az oktatásért felelős miniszter rendeletében foglaltak alkalmazásával, a sajátos nevelési igény típusának megfelelő gyógypedagógus, konduktor (stb.) foglalkoztatásával, a szülő igénye, a gyermek állapota és a szakértői bizottság fejlesztő foglalkozások heti óraszámára vonatkozó javaslatának figyelembevételével kell megszervezni.

A heti fejlesztő foglalkozások száma nem lehet kevesebb húsz óránál. Indokolt esetben azonban, ha a gyermek állapota szükségessé vagy lehetővé teszi, ennél több vagy kevesebb óraszám is megállapítható.

Bogi iskolás lesz? Egy Wolf-Hirschhorn szindrómában szenvedő kislány története

Ismerjük meg egy sajátos nevelési igényű, iskolába készülő kislány történetét.