Az agyelszívás korunk divatja - Menekültügy gazdasági szemmel

Budapest - Európa versenyképességét rontja, ha a nemzetállamok közé ismét falakat emelnek.

Versenyképességi szempontból mindenféle bezárkózás ártalmas egy olyan régió részéről, amelyik alapvetően nyitott a világra – mondta Inotai András, a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézetének nyugalmazott igazgatója annak kapcsán, hogy az Európai Unió versenyképességét igenis rontja az, ha a nemzetállamok közé ismételten falakat emelnek.

Mindenki mazsoláz

„A szabadkereskedelem, az áruk, a szolgáltatások és a munkaerő szabad áramlása, valamint a tőke szabad forgalma mind olyan vívmányok, amelyek magukban hordozzák, egyszersmind garantálják az öreg kontinens versenyképességét ebben a globalizált világban. Ráadásul az Európai Uniónak harmadik országokkal is vannak szabadkereskedelmi megállapodásai, amelyekből a közösség normál esetben ugyancsak profitál” – fogalmazott a közgazdász. Inotai András utalt arra, hogy miközben az Európai Unió szívesen vonzza magához a magasan képzett munkaerőt (lásd a magyar fiatalok tömeges kivándorlása Nyugat Európába), az USA-ban már mintegy félmillió, magasan kvalifikált nyugat európai vendégmunkás dolgozik, akiknek eszük ágában sincs visszatérni a hazájukba.

Az igazi hozadék

„A mostani migrációs hullámnak az lenne számunkra az igazi hozadéka, ha a menekültek közül az orvosokat, a mérnököket, a közgazdászokat, az informatikusokat és a hiányszakmák képviselőit tudnánk bevonni a magyar munkaerőpiacra, csakhogy ez a törekvés könnyen visszaüthet. Ha ugyanis az arab világ fejlődő országaiból az értelmiséget elszívja Európa, ez felér egy „lefejezéssel”, ami a harmadik világban előbb helyi háborús konfliktusokhoz, majd pedig újkori népvándorláshoz vezet” – mondta. Inotai András ugyanakkor utalt arra, hogy korunk divatja, az „agyelszívás” nemcsak a kontinensek között, hanem Európán belül is jelen van. – Ha megnézzük Bulgáriát vagy Romániát, akkor azt látjuk, hogy a képzett és mobilis munkaerő napjainkra gyakorlatilag eltűnt ezekből az országokból, kis túlzással csak a gyerekek és az öregek maradtak ott. Elnézve a közelmúlt történéseit, azt kell mondjam, hogy ez bizony Magyarországon is valós veszély – mondta el a Naplónak a jelenség kapcsán az MTA Világgazdasági Kutatóintézet nyugalmazott igazgatója.

Fenntarthatatlan

– A magyar kormány által választott határvédelmi megoldás a nemzetek közötti szabad mozgást nyilvánvalóan gátolja. A fizikai határzár a mai formájában már rövid távon is fenntarthatatlan, és hatalmas gondokat idézhet elő. Gondoljunk arra, hogy a déli határainkon átvezető közúti és vasúti vonalakon zajlik egyebek mellett a német vállalatoknál dolgozó török és délszláv vendégmunkások szokásos mozgása, és ott vezet át a balkáni áruforgalom, melynek fenntartása a magyar gazdaságnak is elemi érdeke – válaszolta megkeresésünkre Bod Péter Ákos, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora, a Magyar Nemzeti Bank korábbi elnöke. Azt ő sem vitatja, hogy a határ fizikai lezárása „jobb híján megoldásként” született, hiszen a schengeni határ ránk eső szakaszán a be-és kilépés rendjét a magyar államnak kell fenntartani. Azt azonban hibának tartja, hogy erről a lépésről Magyarország egyetlen uniós vagy azon kívüli országgal sem egyeztetett.

Egyeztetés nélkül

„Bár ez az újkori népvándorlás végső soron minden uniós tagállamot érint, a magyar kormány (a nemzeti szuverenitás védelmére hivatkozva) egyéni, nemzeti választ adott, óhatatlanul konfliktusba bonyolódva a közvetlen szomszédainkkal. Csakhogy ez, a nemzeti határ védelmére hivatkozó, mindenféle egyeztetés nélküli fellépés idegen az Unió egyeztetésen, az érdekeket kölcsönösen beszámító működési modelljétől” – fogalmazott Bod Péter Ákos, aki szerint lehet ezt a modellt kritizálni, de annak egyértelmű megkérdőjelezése ma még előre nem látható válaszokat hívhat életre a partnerországok kormányai és gazdasági szereplői részéről.

- Petneházi Attila -

Versenyképességi pillérek

Inotai András véleménye szerint Európa versenyképessége alapvetően két pilléren nyugszik: az egyik az európai integráció további erősítése, nemzetállamok „szólózása” helyett konföderációs együttműködés, a másik pedig a szociális kohézió, ami igenis versenyképességi tényező. – Ha szociális szempontból egy ország szétszakítottá válik (ami nálunk is valós veszély), oda az erősödő társadalmi nyomás miatt a tőke nem megy, a képzett munkaerő pedig elvándorol – véli.