2015.08.02. 10:58
Illés (Z. úr) szekerén
<em>Ismét megszólalt a volt államtitkár. Nem először pakolt ki távozása után. Rávilágítva, milyen szempontok szerint kormányozhatják országunkat a tetszetős díszletek mögött. Nyugodtabb időkben éppen ezért I.Z. legutóbbi nyilatkozata bizonyosan érzékelhetőbb hullámokat keltett volna.</em> <strong>T. Szűcs József jegyzete</strong>.
Ismét megszólalt a volt államtitkár. Nem először pakolt ki távozása után. Rávilágítva, milyen szempontok szerint kormányozhatják országunkat a tetszetős díszletek mögött. Nyugodtabb időkben éppen ezért I.Z. legutóbbi nyilatkozata bizonyosan érzékelhetőbb hullámokat keltett volna. T. Szűcs József jegyzete.
A Magyar Narancs egyik számában Deutsch Tamás szavaira reagált, de az igazi közügy nem kettőjük vitája, hanem az, hogy a Fidesz sokáig emblematikus, sokat szerepeltetett figurája (I.Z.), a partvonalon kívülre tolt volt államtitkár miként látja a jelenlegi kormányzati filozófia lényegét. Íme, akár mellbevágónak is nevezhető szavai, mondatai közül néhány : …„a kormányzat úgy döntött, hogy nincs szüksége semmilyen szakértelemre – erre jó példa a környezetvédelem szétverése, de igaz más területekre is. A szakértelem pedig azért nem kell a kormányzat különböző területein, mert az egy zavaró tényező, amely megtorpedózhatja a politikai akaratot. Azt már korábban nyilatkoztam, hogy a Fidesz a gátlástalan, mohó síbolást választotta, mert csak 2020-ig van EU-pénz. Nem tudja senki, hogy mit hoz a jövő, de az biztos, hogy a strukturális és kohéziós alapokra nem lesz pénz, tehát az a tízezer-ötszáz milliárd, amit 2020-ig kapott az ország, többé nem lesz. Ez az utolsó esély, hogy ezeket a pénzeket gátlástalanul megszerezzék. Ezért nem akarnak se engedélyeztetést, se környezetvédelmi hatóságot…” – összegzett I.Z. a lap szerint, a vele készült válaszinterjúban.
Magam – s az internetes bejegyzések szerint nem egyedül –, minden megnyilvánulását, korábbi hibáit, mulasztásait egybevetve valamennyire másként tekintettem eddig is rá, mint a sok-sok mameluk politikustársára. Tehát sajnálatosnak, s egyben a magyar viszonyokat tükröző tipikus életpályának tartom az övét. Merthogy gyaníthatóan korábban, míg pozícióban volt, mindig kéznél volt egy tenyér, amely kész volt befogni a száját, amikor netán ellen- vagy akár csak árnyaltabb véleményt akart nyilvánítani a köz előtt. Míg aztán végleg szélnek eresztették. Vagyis számára, s valamennyire számunkra is, ez a jármű, vagyis Illés Z. úr szekere, már (f)elment. Névadó utasát pedig könyörtelenül (?) avagy csak a szokásos, magyaros módon (?) immár nem kívánatos figuraként letaszították róla…
