Életmentés az éj leple alatt - A sürgősségin éjszakáztunk

Debrecen - Éjfél és egy között tízpercenként érkeztek a mentők a klinikára. – Egy haverom behozott a sürgősségire – kapom el egy telefonbeszélgetés részletét, miközben belépek a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Belgyógyászati Intézet Sürgősségi Osztályára. Este nyolc óra, odakint sötétedik. A kezelő előtt többen várakoznak, néhány perccel később Dr. Szabó Zoltán egyetemi docens már a folyosók között kalauzol, a triage rendszer lényegét magyarázza.

– A napóleoni háborúk idején bevezetett, azóta jelentősen átdolgozott szisztéma alapján határozzuk meg a betegellátás sorrendjét, melyben a súlyossági állapot a döntő. A súlyos, kritikus állapotban lévő betegeket azonnal ellátjuk, ha szükséges meg tudjuk kezdeni az azonnali újraélesztést, külön sokktalanító helyiség, lélegeztetőgép, CT, hasi-, ér- és szívultrahang segíti az ellátást, a fekvőbetegeket pedig folyamatosan tudjuk monitorozni, amelyet a központi kivetítőn látnak az ügyeletben lévők – mondja a tanszékvezető, miközben ismerteti a képernyőn kiírt értékeket.

Kiemeli, hogy a klinika sürgősségi osztályát egy folyosó köti össze az intenzív osztállyal, így a kritikus állapotú beteg sürgősségi ellátását követően az intenzív terápia lehetősége is adott. Az ügyeletben három orvos és három nővér biztosítja a zavartalan ellátást.

Gyomorvérzéstől a cisztáig

Fehér köpenyt kapok, majd a tanszékvezető átad dr. Váradi Zita belgyógyász szakorvosnak, ő vezeti ez éjjel a műszakot. Azt mondja, ezidáig átlagos forgalmú az este, de rögtön le is kopogja az asztalon.

A hármas kezelőbe tartunk, ahol egy középkorú beteget vizsgál, aki gyomorvérzés gyanújával került a kórházba. A férfi hasi fájdalomra, szédülésre panaszkodik és arra, hogy tegnap óta fekete a széklete. A doktornő artériás vért vesz, amivel az orvosi szobába sietünk vissza, ugyanis ott található az a gép, amely egy percen belül képes elemezni a vérgáz összetételét.

– Azonnal tükrözéses vizsgálatot kell végezni, hogy kiderítsük, mennyire vérzik – mondja, majd telefonál is a gasztroenterológiára, ahonnan tíz percen belül érkeznek a betegért.

Amikor a folyosón tolják a beteghordók, mi már egy magas lázzal küzdő beteget hallgatunk. – Nemrégiben két ízben is tüdőgyulladással kezeltek, a lázcsillapító sem vitte le a lázam, itt kaptam infúziót, ami segített, de ma ismét felszökött. Három hónapja voltam hólyagtükrözésen is, mert vesecisztám van – sorolja a néni.

Az orvos ezután meghallgatja a tüdejét, arra gyanakszik, a ciszta okozza a magas hőmérsékletet. – Tetszik tudni nekünk most pisilni? – kérdezi a beteget, aki igennel válaszol, pohárért indulunk.

Éjfél után

– Veszek neked egy alkoholmentes sört, ha holnap éjjel bejössz helyettem ügyelni – próbálja meggyőzni az egyik ápolónő munkatársát, miközben siet bekötni egy infúziót. Hozzáteszi, inkább mégsem vesz, kibírja ő a másnap éjjelt is.

Rendben haladnak a dolgok, a szobában adminisztratív munka folyik, a csendet egy, a mosogatóhoz koccanó bögre töri meg. – Nehogy eltörd a poharat! – kiabálja valaki. A válasz pedig: veszett itt már több is. Ekkor mesélik, egyszer egy idős, szikár bácsika három bögrét vert a földhöz azt kiabálva, hogy ő ugyan nem marad itt.

Éjfélt üt az óra, egy fiatalember érkezik vesepanaszokkal. A kezelőben folyik a vizsgálat, ahol rövid időn belül kiderül, vesekő áll a fájdalom hátterében. – Este a vizelettel kijött egy kő, de még mindig fáj a derekam – panaszolja a srác, akit az urológiára irányít az orvos. A beteg mielőtt távozik, az ajtóból félénken visszakérdez: ugye sehova nem fognak benyúlni ott?

Közben visszaérkezik a gyomortükrözésről a férfi, meggyötörtnek tűnik, az intenzív osztály felé irányítják. – Ne aggódjon, vért fog kapni és megerősödik – nyugtatja dr. Váradi Zita, eredményesen. A férfi arcáról eltűnik az izgatottság.

Mentők sora

Ezután kiderül, mit sem ért a három kopogás, fél órán belül négy mentő érkezik. Ugyanakkor az ügyeletesek azt mondják, ez átlagosnak tekinthető, akad, amikor egy órán belül nyolc-tíz mentő is befut. – Fájdalomcsillapítót! – kérleli az egyik daganatos páciens, akit ágyon hoznak be, infúziót kap, abban adagolják a gyógyszert.

A doktornővel már egy fulladásos panaszokkal érkező asszonnyal foglalkozunk. – Nem mertem nekivágni az éjszakának, annyira fulladok, arra gyanakszom, hogy az egyik gyógyszerem miatt – keresi a lehetséges okokat. Az orvos hosszasan hallgatja, vizsgálja a nőbeteget, röntgen vizsgálatot javasol, majd egy kis türelmet kérünk tőle, folyamatosan érkeznek a betegek.

Egy szívinfarktusos beteget hoznak a mentők. A férfi saját lábán sétál be, annak ellenére, hogy az eredményei szerint nagyon rosszul van. Lefektetik, majd újabb EKG vizsgálatot végeznek, ami után sürgősen az intenzív osztályra kerül, a szívrohama ekkor már lezajlóban van.

Az éjszaka közepén egy torokfájással érkező páciens megelégeli a várakozást és hazamegy, távozása előtt viszont még kiosztja az ápolót a sürgősségi ellátásról, mi az hogy hamarabb látják el azt, akit később hoztak!

Mindeközben a nővérek munkáját figyelem, egyikük épp pelenkázni indul, egy másik adminisztrál. A fulladásos beteg megszólít, de nem orvosi segítséget kér. – Fél kilenc óta várakozom, de látom mennyi beteget hoznak. Nagyon le vannak terhelve az itt dolgozók, több fizetést érdemelnének, mert becsületesen és odaadóan végzik a munkájukat – jegyzi meg, majd visszamegy a kórtermébe. A beteget regisztráló ápoló kiemeli, a legtöbb beteg, aki egy éjszaka alatt érkezett, 45 volt.

Hajnali négy negyvenkor elcsendesedik az osztály, elfogynak a betegek, a doktornő adminisztrál, majd elsiet megnézni a pácienseket, nincs-e szükségük valamire. Este nyolc óra óta 17 beteg érkezett, átlagos szám, mondják ők. Az ablakon besütnek az első napsugarak, a nővérek indulnak rendbe tenni a műszakváltásra a betegeket és folytatódik nap, ami valójában nem is ért véget.

HBN - Szilágyi Magdolna