A fiatalok DJ-ként ismerik a korábbi olimpikont, aki nem mellesleg már doktori címre hajt

Debrecen - Változnak az idők, Madarász Tamás pedagógusként dolgozik, s esténként a tanítványait (is) szórakoztatja. Interjúnk az egykori olimpikon cselgáncsozóval.

Nagyon kevés kapcsolódási pont maradt Madarász Tamás és a cselgáncs között, annak ellenére, hogy a debreceni dzsúdós 2009-ben Világkupát nyert és csapatban Európa-bajnoki címet szerzett, majd 2012-ben a londoni ötkarikás játékokon a 9. helyen végzett, napjainkban nem a tatamin éli az életét. A 28 esztendős egykori olimpikon élete nagyban megváltozott, hiszen testnevelőtanárként dolgozik, illetve Thomas Apollo néven ismert DJ a debreceni éjszakai életben.

Egy gyors múltidézésre kérem. Miként zárult a pályafutása?

Madarász Tamás: – Nem sikerült rosszul a londoni olimpia, ezért úgy döntöttünk az edzőimmel, hogy folytatom. Utána még fél évig komolyan vettem a cselgáncsot, ám rá kellett jönnöm, hogy nincs értelme. A végletek embere vagyok, ha valamit csinálok, akkor csakis teljes erőbedobással, viszont közepes eredményeket elérő versenyző nem akartam lenni. Gyakorlatilag 2013 áprilisában hagytam abba a versenyszerű dzsúdót.

Végleges volt a szakítás, vagy azért még lejárt az edzőterembe?

Madarász Tamás: – Volt egy levezető szakasz, de szép fokozatosan más dolgok vették át a cselgáncs szerepét az életemben. Továbbra is szeretnék a sport mellett maradni, s ha a segítségemet kérik, akkor lemegyek egy-egy edzésre, de a mindennapjaim már másról szólnak.

Például az oktatásról, hiszen főállású testnevelőtanárként dolgozik.

Madarász Tamás: – A Diószegi Sámuel Közép- és Szakképző Iskolában vagyok főállásban, de az elmúlt évben óraadó tanár is voltam a Mechwart András Gépipari és Informatikai Szakközépiskolában.

A Diószegiben elballagtatott egy osztályt, ami egy tanár életében azért elég nagy mérföldkő. Fiatal pedagógusként milyen érzés volt a szalagavatón állni?

Madarász Tamás: – Amikor a tanári pályára kerültem, sok kolléga óvott attól, hogy osztályfőnök legyek. Vélhetően éreztem ebben a kihívást, mert amikor felkértek, örömmel vállaltam el a feladatot. Egy harmadéves osztályt kaptam, azaz két évig dolgoztunk együtt. Bevallom, nagyon élveztem a ballagással járó feladatokat, s hogy ott állhattam az osztályom mellett, amikor életük egyik nagy fordulópontjához értek.

Milyen tanárnak tartja magát?

Madarász Tamás: – Erre a kérdésre a kollégáim és a gyerekek adhatnának hiteles választ. Vannak nálam sokkal szigorúbbak, de lazábbak is, valahova a kettő közé helyezem magam. Szeretnék szigorúbb lenni, de egyrészről a koromnál fogva, másrészről pedig az éjszakai életben betöltött szerepem miatt ez nagyon nehéz. Mivel a sportból jövök, ahol mindig a maximumra törekedtem, a lazaságot nem nézem túl jó szemmel.

Mennyire vannak tisztában a tanítványai a sportmúltjával? Tudják, hogy olimpikon cselgáncsozó a tanáruk?

Madarász Tamás: – Igazából csak azok tudják, akik érdeklődnek a sport iránt, s ők értékelik is az elért eredményeimet. Viszont a gyerekek többsége azzal sokkal hamarabb tisztában volt és elfogadta, hogy DJ-skedem.

Érdekes szituáció lehet, amikor a debreceni éjszakában összefut valamelyik tanítványával.

Madarász Tamás: – Igazából büszke vagyok rá, hogy még akkor is magáznak. Odajönnek, köszönnek és elmondják, hogy jól érzik magukat. Ezt követően hétfőn ők sem beszélnek arról, hogy mi történt a hétvégén, és én sem. Az elején furcsa volt ezt így kezelni, de sokkal könnyebb, mint ahogy azt vártam. Ezért érzem azt, hogy így tökéletesen megfér a tanítás és a zenélés egymás mellett az életemben.

Elevenítsük fel a kezdeteket. Hogyan kezdődött a zenei karrierje?

Madarász Tamás: – Nagyjából életem első szórakozóhelyi élménye volt 14 éves koromban, amikor egy csokonais bulin „megérintett” a zenélés. Onnantól kezdve, amikor szórakoztam, akkor is szinte csak arra figyeltem, hogy mit csinál a lemezlovas. Szeretem hangsúlyozni, hogy ez milyen régen történt, mert manapság nagyon menő, ha valaki ezt csinálja, s ma már mindenki DJ. Amikor először véget ért a sportpályafutásom, akkor találkoztam egy nagyon kedves barátommal, aki ekkor már javában benne volt a szakmában, és általa mélyültem el még jobban ebben a dologban. Amikor kiderült, hogy megkaptam a szabadkártyát az olimpiára, a bulvársajtót nem a sportteljesítményem, hanem a zenélésem érdekelte. Ez is közrejátszott abban, hogy a felkészülésem alatt és az olimpia idejére felfüggesztettem a zenei karrierem, csak a sportra koncentráltam. A zenéhez akkor fordultam vissza, amikor abbahagytam a cselgáncsozást.

A DJ-s vonal annyira bejött, hogy már rendezvények szervezéséből is kiveszi a részét.

Madarász Tamás: – Az olimpia után újra fel kellett építenem az egészet, s szerencsém volt, ugyanis beverekedhettem magam egy rendezvényszervező csapatba. Debrecenben hárman alkotjuk a teamet, és még számos fiatallal dolgozunk együtt. Nem csak munkatársak, de barátok is vagyunk. Talán ennek is köszönhető, hogy bő egy év alatt kialakítottunk egy olyan erős bázist Debrecenben, amire lehet építeni. Célunk magasabb nívóra emelni azt a jó értelembe vett bulihangulatot a városban, ami az utóbbi időben eléggé visszaesett. Úgy érzem, a közelmúltban negyedik alkalommal megrendezett Lights Off elnevezésű bulinkkal letettük a névjegyünket. Jövő héten pedig útnak indulunk Bulgária felé, ahol 400 fiatalt fogunk szórakoztatni a No Signal Beach elnevezésű táborunkban.

Az éjszakai életben Thomas Apollo művésznéven szórakoztatja a közönséget. Zenei pályafutásában mit tart eddigi legnagyobb eredményének?

Madarász Tamás: – Büszke vagyok arra, hogy egy nagyon kicsi álomból egy egész karriertörténet nőtte ki magát, ugyanúgy, ahogy a cselgáncsban. Az elején sok kritikát kaptam, amiből igyekeztem tanulni, de ezek a negatívumok vittek előre, s most ott tartok, hogy rengeteg potenciált látok benne. Nem tudom, hogy meddig csinálom még, és hová lehet eljutni, de most nagyon élvezem, amit csinálok.

Mely előadók vannak komoly hatással a zenéire?

Madarász Tamás: – Nagyon sokrétű a zenei ízlésem, rengeteg kedvencem van a „hörgős rocktól” elkezdve a legnagyobb amerikai gengszterrapig, s ez érződik a zenémen is. Természetesen figyelem a toplistákat, és szeretem megkeresni azokat a remixeket, amelyek nekem a leginkább megfelelnek. A legnagyobb nemzetközi példaképem Laidback Luke, gyakorlatilag az ő zenei elképzelései illenek hozzám a leginkább.

Magyar zenék is felkerülnek a tracklistájára?

Madarász Tamás: – Persze. Azok az előadók, akik magyarul énekelnek, azok mindig nagy szimpátiát váltanak ki a közönségből.

Ha adódna egy lehetősége, hogy bárkivel készíthet zenei anyagot, kit választana?

Madarász Tamás: – A személyes kedvencem Náksi Attila, aki évtizedekkel ezelőtt, már a Soho Party tagjaként is sikeres volt, most pedig Stereo Palma néven alkot és szórakoztat. A jelenlegi zenei érában ő, illetve Kovács Tamás, azaz Tomy Montana, akik számomra leginkább inspirációt jelentenek. Ráadásul velük baráti viszonyban vagyunk, így szerintem jó dolog sülne ki a közös munkákból.

Mi a legnagyobb vágya DJ-ként?

Madarász Tamás: – Már játszottam kisebb fesztiválon háromezer ember előtt, de az igazi flash az a a Balaton Sound, vagy a Campus Fesztivál lenne. Gondolom, nem kell magyaráznom a választásaimat, hiszen hazánkban a zamárdis a legnagyobb ilyen jellegű megmozdulás, míg lokálpatriótaként a Campuson is óriási dolog lenne fellépni.

Meddig lehet, illetve akar zenélni?

Madarász Tamás: – Ha családom lesz, akkor már biztosan nem csinálom tovább. Szerintem összeegyeztethetetlen a kettő.

És milyen fázisnál tart a családalapítás?

Madarász Tamás: – Még a legelején, keresem a megfelelő partnert.

Mihez kezd majd akkor, ha családfő lesz, viszont nem zenél?

Madarász Tamás: – Jelenleg a DE-GTK Ihrig Károly Doktori Iskola PhD hallgatója vagyok. A sikeres fokozatszerzést követően a gazdálkodás- és szervezéstudományok doktora leszek a társadalomtudományok területén. Szeretnék ezen a területen elhelyezkedni, ezáltal a tanári pályát nem feladva, álmom, hogy a közeljövőben a felsőoktatásban is kipróbáljam magam.

A beszélgetés során kikristályosodott, hogy rendkívüli módon megtervezi az életét.

Madarász Tamás: – Valóban így van. Nagyon sokat tervezek, van, hogy a világ elől elvonulva azon gondolkozom, adott szituációban mi lenne a legjobb döntés, esetleg mi lehet a B-terv. Úgy érzem magam jól, ha felkészült vagyok, így kevésbé érhetnek meglepetések.

- Boros Norbert -