A nagyhírű professzorra emlékeztek

Budapest - A Karácsony Sándor-díj visszaállítását kezdeményezik a nagy pedagógus tisztelői, követői.

A XX. században Karácsony Sándor gigantikus munkáját az egyik legnehezebb, legnemesebb, és legfelelősségteljesebb emberi tevékenységen keresztül akarta elérni: a neveléssel, az oktatással. Vallotta: a tanárban, a tanítóban kell, hogy legyen valami belső megszállottság és mély alázat, amikor a gondjaira bízott fiatal lelkekbe valami nemeset, jobbat, a közösség szempontjából valami hasznosat akar beplántálni.

A Földesen született tudós professzor életútját és munkásságát június hetedikén, a pedagógusnapon sírjánál emlékező istentiszteleten idézte fel Kovács András, Földes református lelkipásztora a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben tisztelői, a szülőfalu és a családja képviselői, a Karácsony Sándor Művelődési Társaság és a Péceli Csökmei Kör tagjai jelenlétében.

Karácsony Sándor már egyetemi tanárként megfogalmazta kedves tanítótársainak, hogy a közvélemény értéken alul becsüli a pedagógusok munkáját. Pedagógusnapi üzenetként a jelenlévők sírjánál ismét megállapították: a pedagógus munka becsülete ma sem olyan, mint amilyennek lenni kellene. Mivel az oktatást is irányító minisztérium néhány éve megszüntette a korábban alapított Karácsony Sándor-díjat – amelyet azok a tanítók kaphattak, akik a gyermekek harmonikus személyiség formálásában kiemelkedő tevékenységet végeztek – a megemlékezők közösen kezdeményezték e díj visszaállítását.

HBN–Péter Imre