A magas labdát tudni kell leütni

Debrecen - A belföldi elvándorlás erősödése akár a magyar vidék „kiüresedéséhez” is vezethet.

„Viccesen szoktam mondogatni a fiatal kollégáimnak, hogy ennél a cégnél egyedül nekem nem sikerült karriert csinálni. Hiszen a kezdetekkor ügyvezetőnek szegődtem a National Instruments (NI) Hungary Kft.-hez, és ma is igazgató vagyok” – mondta el a Naplónak Ábrahám László.

„Távapukaként” nem

– Tizenöt éve még Székesfehérváron éltünk és Tatabányán egy ugyancsak amerikai cégnél dolgoztam. Amit vállaltam (hogy gyárat építünk, melynek megduplázzuk a dolgozói létszámát és megnégyszerezzük az árbevételét), az sikerült, de onnantól kezdve azon a területen már nem láttam fejlődési lehetőséget, ezért megpályáztam az elektronikával és méréstechnikával foglalkozó NI Debrecenben létesítendő új gyárának az igazgatói posztját. Miután megkaptam az állást, közöltem a családdal, hogy költözünk Debrecenbe, hiszen ezt a munkát „távigazgatóként” és „távapukaként” nem lehet csinálni. A családi házat átmenetileg albérletre cserélni nem volt egyszerű, miként a gyerekeimnek is kihívást jelentett a váltás, de aztán minden kialakult. A barátaim mondták, hogy hülye vagyok, hiszen a népvándorlás mindig keletről nyugatra tart, és szembe megyek a forgalommal, de én nem bántam meg. Az NI több mint 1.100 embernek ad munkát és a csapatunknak hála, az ország 67. legnagyobb árbevételű vállalataként jegyzik – tett pontot az időutazás végére az ügyvezető.

Mindig jó helyen

Krecz Tibor, az NSR Kft. kommunikációs vezetője negyed századdal ezelőtt a Naplót is kiadó Inform Média Kft. tudósítójaként került Budapestre, és valahogy mindig ott tudott lenni, ahol sajtófronton éppen történt valami. – A rendszerváltás környéki jogalkotási folyamatot jogot végzett tudósítóként nyomon követni varázslatos érzés volt. Először politikai tudósító voltam, majd, amikor a rendszerváltás átalakult egyfajta gazdasági alkotmányozássá, akkor az én érdelődésem is ebbe az irányba fordult – utalt élete sorsfordító eseményeire a kommunikációs szakember, aki egy időben a Figyelő című gazdasági hetilap főszerkesztői, illetve az RTL Klub hírigazgatói posztját is betöltötte. – Mire az ezredforduló elérkezett, én már a teljes médiapalettát végigjártam, és úgy döntöttem, hogy a jövőben kommunikációs tanácsadással (tehát nem a médiában, hanem a médiával) foglalkozom – lépett tovább az időben Krecz Tibor, akit két évtizednyi távollét után a nagyerdei stadion-projekt csábított vissza Debrecenbe.

„Szerencsés vagyok, hogy a stadion-építési folyamatnak már a tervezés fázisától a részese lehettem, hiszen ami a Nagyerdőn létrejött, az tényleg egy csoda. De ennek a csodának van még egy fokozata. Részben az épületkomplexum futball-funkciónak való megfeleltetése volt a feladat, az igazi kihívást azonban az jelenti számomra, hogy miként sikerül a házat megtölteni élettel. Talán távolinak tűnik, de 2020-ig előre látható az ezzel kapcsolatos rengeteg feladat” – tette hozzá.

El tudta engedni

„Voltak dolgok az életemben, amiket nagyon nehezen tudtam elengedni. Ilyen például az a több évtizedes kapcsolatrendszer, ami a munkám révén az itteni üzleti világhoz kötött, és ami számomra sokáig a megélhetést jelentette. Aztán rá kellett jönnöm, hogy a vidéki cégeknél a kommunikáció, a PR, a marketing jelentőségét még mindig alábecsülik, és az egyre szűkülő lehetőségek ugyancsak azt erősítették bennem, hogy muszáj váltanom. Ráadásul a családom többi tagja is Budapesten vagy külföldön dolgozik” – adta okát Kalmár Erika PR-marketing szakember annak, hogy mi vihet rá manapság egy ötvenes éveiben járó üzletaszonyt arra, hogy a debreceni munkáját és otthonát feladva a fővárosban kezdjen új életet. Szerinte egyszerű a recept: ha valaki ért valamihez, kellően mobilis, és elhiszi, hogy képes újat kezdeni, akkor sikerülhet az, ami neki.

- Petneházi Attila -

Kalandvágyból marad itthon?

Varga Tibor, a debreceni OMP Autóház vezető szerelője olyan tudás birtokosa, amivel a világ bármely szegletében találna munkát, ám ő mégis úgy döntött, hogy marad. Kíváncsiak voltunk, hogy mi tart itthon egy olyan szakembert, aki a KIA-szerelők világbajnokságán ezüstérmet szerzett, de a Nissan-szerelők között is volt már az ország legjobbja. – A feleségem és a fiaim is szokták mondogatni, hogy érdemes lenne kint szerencsét próbálni, de én úgy vagyok vele, hogy amíg az itteni keresetből is megélünk, addig maradjunk. Otthonról ezt hoztam, hiszen az apám is harminc évet húzott le egy munkahelyen. 47 évesen, három gyerekkel az ember már nem kapkod, de ha egyszer úgy döntenék, hogy mégis a nyakamba veszem a világot, azt biztosan nem a jelenlegi munkahelyem miatt tenném. Hiszen jól érzem itt magam – avatott be megfontolásaiba a kiváló szakember.