Mentorral imádkozva, dolgozva

Debrecen - „A szakkollégiumban mindenki tudja honnan jött a másik, milyen a kultúrája.”

„Közel kerültem Istenhez és nagyon jó érzés, hogy olyan közegbe tudok hazamenni, ahol nem kell magyarázkodnom. Itt mindenki tudja honnan jött a másik, milyen a kultúrája” – mondta Horváth József, a Debreceni Egyetem (DE) doktori képzésén résztvevő hallgató, mivel lett több a Wáli István Református Cigány Szakkollégium tagjaként. Az 2011 szeptemberében létrehozott intézmény március 6-án és 7-én Határtalan tehetségek címmel tart szakmai konferenciát a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen.

Nem lehetett volna elég korán

Az állam és a négy nagy egyház évekkel ezelőtt összefogott, hogy közös erővel hozzanak létre országszerte speciális szakkollégiumokat – kezdetben csak – cigány származású felsőoktatásban tanulóknak.

– Bárcsak hamarabb működött volna, én már PhD-hallgatóként léptem a rendszerbe írásbeli kompetenciateszt és elbeszélgetésből álló felvételi után – kezdi Horváth József. A szakkollégium programjainak van egy spirituális része, amely hitgyakorlásra ad lehetőséget, van kötelező nyelvi modul és különböző tréningek, tanulhatunk jogot, bővíthetjük európai uniós ismereteinket, pályázatírásban fejlődhetünk és nagyon fontos a cigány kultúra, történelem, irodalom megismerése. Ez utóbbi részeként havonta egy hétvégén elutazunk a református üdülőbe, ahol csak a gyökereinkkel foglalkozunk. Hét közben erre nem jut ennyi idő. Mindenkinek van mentora, aki támogatja a hallgatót a pályáján, de egymást is segítjük – mondja. A szakkollégium a lakhatáson túl maximum ötvenezer forintos ösztöndíjkeretet biztosít a tanulmányi átlag és a szakkollégium programjaiban való aktivitás függvényében.

József biológusként végzett a cívisvárosi egyetemen, majd megszerezte a molekuláris genetikus mesteroklevelet, ma másodéves PhD-hallgatóként rákkutatással foglalkozik.

– Amióta idejöttem és Istenhez közel kerültem, teljesen átrendeződött az életem, a felfogásom. A legtöbb hallgató nagyon szegényes családi körülmények között él. Erről nem szívesen beszél, ezzel kapcsolatban biztosan lesznek negatív élményei a csoportjában. A szakkollégiumban mindenki tudja honnan jött a másik, milyen a kultúrája. Nagyon jó érzés, hogy olyan közegbe tudok hazamenni, ahol nem tágra nyílt, sajnálkozó tekintetekkel találkozok, ha ki merem mondani: anyagi vagy családi gondjaim vannak.

Cigányként a Campuson

Az orvostanhallgató korábban Karcagról járt a megyeszékhelyre minden nap, épp a pénzügyi korlátai miatt. Mint mondja, a Campusra költözni nehéz dolog. – Hála Istennek, engem nem sok negatív diszkrimináció ért és lelkileg elég erős karakter vagyok. De ha az ember teheti, elkerüli ennek lehetőségét. Nekünk nehéz beilleszkedni egy ilyen közegbe, az jár a fejünkben, hogy elfogadnak-e minket a problémáinkkal együtt – fogalmaz. Én vagyok jobban zavarban, amikor a családjára terelem a szót, ő teljes természetességgel felel.

– Mindig is büszke leszek rá, hogy honnan indultam: Karcag egyik cigánytelepéről. Ahol az emberek normálisak annak ellenére, hogy mindenki az ellenkezőjét hiszi. Nagyon súlyos anyagi problémáik vannak, ami megjelenik az életminőségükben, a háztartásaikban. Örülök, hogy nem dúsgazdag környezetbe születtem, mert így tudom értékelni azt, amit elértem. Isten nélkül nem ment volna. Szegény családból származom, három idősebb testvérem tanult ugyan, de egyikük sem engedhette meg magának, hogy egyetemistává váljon. Anyukámnak három osztálya van, apukámnak majdnem van egy szakmája…

Mindig volt, ki fenéken billentsen

– A Jóisten mindig velem volt, csak fiatalabb koromban még nem tudtam pontosan. Amikor padlón voltam, mindig olyan embereket sodort az utamba, akik nem csak meglapogatták a hátam és eleresztettek egy „minden rendben lesz” mondatot, hanem fenéken billentettek és azt mondták: tovább kell menned. Voltak nagyon meghatározó személyiségek az életemben, például a középiskolai biológia tanárom. Ő észrevette bennem a tehetséget és irányzékot adott nekem, hogyan használjam ki a képességeket, amikkel Isten megáldott. Szívből szeretem a szakmám, a gyógyításhoz szükséges diagnosztikát,a jövőben is ezzel szeretnék foglalkozni – zárta.

HBN–HABE

Két napon át a tehetségről

A tehetséggondozás jövőjéről szóló konferencián Bölcskei Gusztáv, a hittudományi egyetem rektora elmondta: a napokban mondott igent a felkérésre, hogy a szakkollégium egyik diákjának mentora legyen.

– Örülök, hogy korábbi megbízatásom folyományaképp részt vehettem a keresztény roma szakkollégiumi hálózat kimunkálásában. Isten áldását kérem mindazokra, akik felelős munkájuk nyomán most kapcsolatban van ezzel az üggyel, ezekkel az emberekkel – tette hozzá.

„Ha tudnám is, hogy holnap elpusztul a világ, még akkor is ültetnék egy almafát.” Luther Márton gondolatát dr. Csernoch László a DE tudományos rektora idézte az eseményen. – Az egyetem egyik legfontosabb feladata a tehetséggondozás. Ez az említett fa, a mostani tanácskozással pedig elhinthetik annak magját – fogalmazott.

A továbbiakban Tarr Zoltán zsinati tanácsos a Magyarországi Református Egyház szerepvállalásáról beszélt a cigányság felzárkózásában, míg Dr. Weiszburg Tamás, az Országos Tudományos Diákköri Tanács általános alelnöke, valamint a TDK Határok Nélkül program szakmai vezetője a tehetséggondozás köz- és felsőoktatás közötti átmenetéről.

Langerné Victor Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériuma – szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkár bemutatta azon programokat, amelyek az óvodától kezdve felkarolják a hátrányos helyzetű családba születő gyermekeket.