A levegőben háromféle vészhelyzet létezik

Debrecen - Debreceni légiutas-kísérő mesélt portálunknak arról, mit tehetnek, ha zuhan a gép.Háromféle vészhelyzet létezik a levegőben, az első számúnál kevesebb, mint öt perc van a leszállásig, a másodiknál 5 és 20 perc közötti az időintervallum, a harmadik, amikor valami más okból, például egy kismama rosszulléte vagy valamilyen technikai probléma miatt kell megszakítani a repülést és a legközelebbi reptéren landolni. Ez utóbbinál a legegyszerűbb a dolgunk, ilyenkor ugyanis van időnk és lehetőségünk elmagyarázni az utasoknak, hogy miért kell hamarabb leszállni, hol érünk földet, mi fog történni ott – magyarázta portálunknak egy nemzetközi fapados légitársaság utaskísérője. A neve elhallgatását kérő debreceni származású nőtől megtudtuk, a második esetben nagyon fontos, hogy az utasokat megnyugtassák és felkészítsék a landolásra. – Mindenkinek megnézzük a biztonsági övét, ellenőrizzük, hogy le vannak-e zárva a felső poggyásztartó rekeszek, megmutatjuk még egyszer, hol találják a mentőmellényt, honnan jön le az oxigénmaszk, hol vannak az elsősegély ládák stb.

Aki a kijáratnál ül

A legnagyobb felelőssége a kijáratoknál ülőknek van. Ilyenkor nekik külön is elmondjuk, hogy ha velünk valami történne, akkor hogyan tudják kinyitni az ajtót, vízre landolás után hogyan tudják beüzemelni a felfújható csúszdát stb. A középső ajtónál ülőket pedig még a felszállás előtt tájékoztatjuk, hiszen az első és utolsó ajtóknál mi ott vagyunk, de van olyan eset, hogy középre nem tudunk eljutni, hogy kinyissuk az ajtót. Amikor elmondjuk, hogy milyen eshetőségre kell felkészülnie, s mit kell majd tennie, előfordul, hogy az utas azt mondja, nem szeretné vállalni a feladatot, ilyenkor biztosítanunk kell neki másik ülést – folytatta az egy éve stewardessként dolgozó hölgy, majd rátért a Germanwings légi katasztrófájához leginkább hasonlító, legrövidebb időintervallum teendőinek taglalására.

Fejeket a térdek közé!

– Amikor kevesebb, mint öt perc van a földet érésre (azaz zuhan a gép), nem sok időnk van az utasoknak elmagyarázni a dolgokat. Gyorsan ellenőrizzük a biztonsági öveiket, megmutatjuk hogyan tudják szorosra húzni és megkérünk mindenkit, hogy hajtsa a fejét a térdei közé, aztán nekünk is le kell ülnünk, hogy landolás után rendelkezésre álljunk és segítsük az utasokat – mondta, hozzátéve: minderre a fapados légitársaságok stewardesseit intenzív hathetes, heti hét napos kurzuson készítik fel, pszichológiai kiképzést azonban nem kapnak, hogyan nyugtassák meg az utasokat.

– Minden légiutas-kísérőt kétszer is vizsgálnak pszichológusok és orvosok, hogy alkalmasak-e lelkileg és fizikailag a munkára. Ennek ellenére nem hiszem, hogy mindenki képes megnyugtatni az utasokat, mivel már 18 éves kortól lehet valakiből stewardess… – jegyezte meg.

6 perc alatt 32 ezer láb

– Néhány éve egy görög járaton előfordult, hogy az oxigénmaszkok nem „estek le”, annak ellenére, hogy a gépben rohamosan csökkent az oxigén szintje és a légnyomás. Erre is fel vagyunk készülve. Ha például azt érzem, hogy fáj a fejem és egyre nehezebben, lassabban gondolkodom, a mellettem lévő társam is ezt tapasztalja, s esetleg az utasok közül megkérdezett ember is, akkor tudom, hogy ez a probléma, s akár egy hullámcsat segítségével is ki tudom nyitni az oxigénmaszkomat (ami ilyen esetekben normálisan automatikusan megjelenik), amivel egy időben a többi is kinyílik, a pilótának pedig van 6-7 perce (ennyi időre elég a gépen lévő oxigén) arra, hogy az átlag 38 ezer láb (kb. 11,5 kilométer) magasságból a gépet 6 ezer láb (1,8 kilométer) magasságba hozza, mert ott már megfelelő a nyomás és az oxigénszint. Azt azonban tudni kell, hogy vész esetén 5 perc is elég, hogy 38 ezer lábról biztonságosan landoljunk – magyarázta, hozzátéve: ilyenkor amennyire csak tehetik informálják az utasokat, igyekeznek megnyugtatni őket.

Megjegyezte, három ülésenként négy maszk van, s a mosdóban is kettő, hiszen nem lehet tudni, hogy épp nem utazik e kisbaba valakinek az ölében (neki nem kell külön széket foglalni), vagy épp nem pelenkázza-e gyermekét egy anya a vécében. Földet érés után ezért is ellenőrzik rögtön a mosdót, utána pedig az utasokat, hogy jól vannak-e.

Ha félnek a repüléstől

– Vannak esetek, amikor az utas akkor is „pánikol”, ha nincs rá oka. Ilyenkor kapkodja a levegőt, felmegy a pulzusa és általában oxigénért kiált. Hiba lenne azonban azt adni neki, mert már így is túl sok jutott a szervezetébe. Ilyenkor meg kell próbálni megnyugtatni, ha már felnőtt, akkor akár italt adni neki, de velem az is előfordult, hogy egy nőnek odaadtam az oxigén palackot, de nem nyitottam ki, amit ő persze nem tudott és a puszta gondolattól, hogy „kap levegőt”, megnyugodott. Az utasok általában nem szoktak szólni, hogy félnek a repüléstől, de mi észrevesszük, hiszen remeg, sápad, izzad. Ilyenkor odamegyünk, igyekszünk beszélni vele, megnyugtatni, elterelni a figyelmét. Sokszor az is elég, hogy tudja, figyelünk rá – hallhattuk a Debrecenből elszármazott légi-kísérőtől.

A Germanwings tragédiája

– Nem értem mi történhetett a Germanwings járatán. A BBC szerint 8 perc alatt érték el 38 ezer lábról a talajt, így tudniuk kellett, hogy mi történik, nem csak „zuhantak”. A pilótának látnia kellett, hogy az Alpok felett repül, hogy ott nem tud landolni. Egyelőre nem tudni azt sem, hogy lejöttek-e az oxigénmaszkok. Ha igen, akkor elképzelhető, hogy a nyomáskülönbség kiegyenlítése miatt ereszkedett egyre lentebb a gép, mert kilyukadt a géptest, vagy kitört egy ablak. Miért nem kért segítséget? Érthetetlen – mondta a március 24-én történt tragédiáról.

- Sz. Fabók Ágnes -