Jegyzet: Meddig ér egy fa?

Vagy meddig él? Maradjunk inkább az érnél. Az alább megidézendő híradás ugyanis nem szól arról, hogy azok a szelídgesztenyefák, amelyeket egy volt államtitkár állítólag állami pénzből telepítettet egy volt titokminiszter nyaralója elé, élnek-e még. Ha élnek, váljék egészségükre! Hisz a szelídgesztenye, amennyire tudom, nagyon kényes jószág. T. Szűcs József jegyzete.Azt ugyan alighanem minden károsodás nélkül elviseli, ha, mondjuk, egy állami erdészet teherautójáról elől lepottyan éppen oda, ahol felcseperedvén egy nyaralóépületet hűsíthet. Ám, ha például nem elég párás, nedves a mikrokörnyezete, azt már nem. Talán azért is kerültek, esetleg némi kerülővel, oda ahová. Merthogy az ilyen posztot betöltő miniszter akár titokban is képes lehetett arra, hogy minden szükséges környezeti jót megadjon fáinak.

Nem tudom, a kétezres évek elején, amióta húzódik az ügy, mennyibe került egy gesztenyecsemete. Gondolom, pár ezer forintba. Így amennyiben nem egy egész erdőt passzolt át az államtitkár a haszonélvezőnek, az államunkat ért kár elérheti akár a harminc-negyvenezer forintot is. Szállítást, elültetést, belocsolást is beleértve. Tehát igencsak tetemes az az összeg, amellyel megkárosíthatták a tízmillió állampolgárt. Bár „a vádhatóság szerint a vádlottak a facsemeték vásárlását fiktív tanácsadói szerződésekkel fedezték. Az így keletkezett kárt az ügyész vádiratában több millió forintra becsülte.”

Ha viszont ez az összeg stimmel, nem szelíd, hanem inkább aranyerezetű fák jöhetnek szóba. Hisz ha elég vastag volt az aranyozásuk, akkor esetleg összejön a pár millió. Vagy a vádat egyébiránt visszautasító, feltételezett elkövetők enyhén túlbiztosították magukat. Hisz képesek voltak (?) egy rizikós, több milliós ügyletbe belemenni, a lebukás veszélyét vállalni, csak azért, hogy szerezzenek belőle pár ezresért néhány facsemetét (akár a városszéli faiskolában). Hacsak a fácskák árnyékában nem bújik meg egy másik ügy is. Ám akkor vajon miért nem az képezi a vád nyilvánosságunkra hozott tárgyát?

Az eddigi perköltség ugyanakkor biztosan túl van a néhány millión, de üsse kavics. A lényeg, hogy kiderüljön a párjukat ritkító, egyenként több százezerért lízingelt fácskák pedigréje. Azt azért remélem, hogy a növények nem kapnak felfüggesztettet sem. Ha még egyáltalán élnek. Aki pedig, feltéve, de meg nem engedve, megkárosította dolgozó népünk vagyonát, az számoljon a független magyar bíróság igazságos ítéletével. (Ha megszületik a jogerős végzés, mert még csak most, az első évtized után jön a fellebbezhető első ítélet.)

Ugyanakkor azt sokan már aligha érjük meg, hogy legalább ebbe a szakaszban eljussanak azok a panamácskák is, amelyeket (esetleg) az utóbbi években főztek ki a közpénzek hatalmas fazekából. A most elméletileg érintetté válható polgártársaink köréből a vádemelési szintig került ügyek száma ugyanis eleddig gyakorlatilag a nullával egyenlő. Így szinte egyértelműen kizárt, hogy közpénzekből mostanság (úgy öt-nyolc éve) akár egy kókadozó paradicsom palánta ára magánzsebbe vándorolt volna. Nemhogy pár, igaz aranyer(ezet)es, gesztenyefa ellenértéke.

- T. Szűcs József -