Czibi Norbi: „nem bántam meg semmit!”

Budapest, Püspökladány - Bár Mirát nem sikerült legyőznie, csalódottságát igen. Reményekkel telve várja, mit hoz számára a jövő. Interjú Czibi Norbival, a Rising Star második helyezettjével.

– A döntőben vetített kis film forgatása előtt borotválkoztam, amikor Majka meglátott, rámförmedt: „leborotváltad a szakállad? Az egy baljós előjel!” Talán ő már érzett valamit – mesélte egy nappal a Rising Star című verseny döntője után Czibi Norbi, akinek minden bizonnyal az országszerte megjegyezték a nevét. A püspökladányi srác előképzettség és tapasztalat nélkül, tavaly októberben állt először a zsűri elé, hogy utána egészen a TV2 tehetségkutatójának második helyéig meneteljen. A vasárnapi döntőben a győzelemtől kevesebb mint fél százalék választotta el, a szavazók 52,15 százalékát sikerült meggyőznie, míg ellenfele, Várhegyi Lucas Palmira 52,51 százalékot ért el. Érzéseiről, terveiről, és természetesen a versenyről kérdeztük a műsor legsikeresebb férfi énekesét.

Mi volt az első gondolatod, amikor kiderült, csak néhány szavazaton múlt a győzelmed?

Czibi Norbi: Nem gondolkodtam ezen, csak azt értettem meg abban a pillanatban: vége, ezt most Mira nyerte. Inkább azon járt az eszem, mit szúrtam el a dal közben, mert éreztem, hogy az utolsó szám már nem sikerült olyan jól, szétcsúsztam.

A nagynéném mondta is, pontosan lehetett látni, hol estem ki a dalból: amikor elkezdtem nézni a falat, mennyi kell még, hogy beteljen. Igaza volt, én is emlékszem, az utolsó két-három sornál elengedtem az egészet…

Csalódott vagy?

Czibi Norbi: Vasárnap még az voltam. Emiatt a stáb bulira sem mentem el. Üresnek, fáradtnak éreztem magam a műsor után. Nem bírtam volna tovább mosolyogni. Aztán, míg unokanővérem csepeli lakása felé tartottunk, tudatosult bennem: csak egy hajszál választott el a győzelemtől.

Most próbálok előre nézni. Nagy reményeim vannak, hogy a menedzsment lát bennem fantáziát. Vannak lekötött fellépéseim is, tehát valami elindult. Remélem folytatódni is fog.

Amikor elkezdtem a versenyt, már tudtam, mindegy, hol végzek, boldog leszek és folytatni fogom. Akkor is az lettem volna, ha az első élőben előadott dalomnál, a You are so beutifulnál nem emelkedett volna fel a fal, hiszen soha előtte akkora színpadon nem álltam. Ehhez képest a második helyet elérni, olyan képzett énekesekhez képest, akik évek óta benne vannak ebben a szakmában, azt gondolom nincs miért szégyenkeznem.

Hogyan képzeled a jövőt? Szeretnéd szólóban folytatni?

Czibi Norbi: Nem szeretnék eltűnni az emberek tudatából. De, nem vagyok jártas a szakmában, épp ezért azt gondolom, mindenben egyeztetnem kell a menedzsmenttel, abszolut rájuk kell bíznom magam. Amit ők javasolnak, el fogom fogadni, s bízom benne, hogy nem bánom meg.

Szeretnék fellépéseket – ha nem túl nagyképű ezt így megfogalmazni –, s ha egy év múlva lehetne egy lemezem… A Rising Star albumra már kaptam egy saját dalt, aminek a zenéjét Kállay-Saunders András szerezte, a szövegét pedig Tabár Istvánnal közösen írtuk.

Van-e bármi, amit megbántál a verseny során?

Czibi Norbi: Semmit sem.

Mi lesz az, amit megteszel, ha lecsendesedik a hajtás?

Czibi Norbi: Nem is tudom. Még nem igazán vágyom haza, hiszen itt most még sok dolog történik velem, de azért szeretnék a régi barátaimmal találkozni. S bízom benne, hogy az újakkal is megmarad a kapcsolat. A Facebook-on van egy kis chat ablak a „kori maestrok” (mindig terveztük, hogy elmegyünk korcsolyázni, de aztán sosem volt rá időnk), amiben Fórizs Olivér, Szén Alexandra, Kovács Gyopár, Palmer Izsák és Takács Máté van benne. Velük barátkoztam össze a legjobban.

Mostanában sok időt van velünk Mira is, rajtuk kívül még Singh Vikivel tartom a kapcsolatot, remélem ezek megmaradnak.

Mit üzensz azoknak a rajongóidnak, akik bundabotrányt emlegetnek?

Czibi Norbi: Nem az én feladatom, hogy állást foglaljak. Azt akarom hinni, hogy nem az volt, hanem egy tisztességes verseny. Szerintem az döntött, hogy kit szeretnek az emberek, és a TV2-nek sem érdeke, hogy befolyásolja ezt.

Nem szeretem azt a szót, hogy rajongó, hiszen nem tudom elképzelni, hogy valaki értem rajong, de azoknak az embereknek, akiknek tetszett, amit csináltam, szeretném megköszönni, hogy támogattak és szavaztak rám. Nagyon klassz dolog ezt átélni.

- Sz. Fabók Ágnes -