Se defláció, se infláció

Budapest - A svájci jegybanknál úgy gondolták: legyünk túl a drámán inkább előbb, mint utóbb.

A németek elengedik a görög adósságok egy részét, és a görög adósságállomány nagy hányadánál kitolják a fizetési határidőt. Ezt borítékolja az alapblog.hu-nak adott interjúban a Commerzbank vezető közgazdásza, Christoph Weil.

Gyenge közös pénz

Szerinte politikai öngyilkosság lenne a kormányzó német elit részéről, ha hagynák, hogy Görögország távozzon az euróövezetből, de ennek amúgy sem lenne nagy valószínűsége. A közgazdász megérti a svájci jegybank vihart kavart döntését, szerinte ugyanis a berni döntéshozók végül sokkal nagyobb várható piaci-, gazdasági-, pénzügyi viharok elől fogták ki a vitorlát – még időben. A svájci döntés nyomán mindenesetre lelepleződött, mennyire képlékeny, bizonytalan helyzetben leledzik az euró, hiszen nem csak a frankkal, a dollárral szemben, hanem az égvilágon minden más vezető, mérvadó devizával szemben gyengült az európai közös pénz. Az Európai Központi Bank (EKB) újabb nagy könnyítési programját a Commerzbank vezető közgazdásza nem tartja kellőképpen indokoltnak, ő egyébként nem lát deflációs veszélyt az euróövezetben.

Kihúzni a méregfogat

Christoph Weil úgy véli, hogy a svájci jegybank irányítása megelőlegezte a következő időszaknak a várható piaci, devizapiaci viharait. Azokat a fejleményeket hozta ki már előre a piacokból, amelyek nagy valószínűséggel egyébként is bekövetkeztek volna, de halmozottabb, ezért sokkal veszélyesebb mértékben. A bank döntéshozói szerinte úgy gondolták, hogy a „méregfogat” húzták ki – még időben.

A svájci döntés nyomán már most kibújt a szög a zsákból: a piacok leleplezték, hogy az euró roppant sérülékeny, hiszen nem ám csak a frank vagy a dollár ellenében, hanem minden más mérvadó devizával, még a brazil pénzzel szemben is rengeteget gyengült. Az euróövezethez képest sokkal jobb gazdasági-pénzügyi helyzetben lévő Svájc fizetőeszközének az egyre nagyobb kockázatoknak kitett szituációba kavarodó euróhoz való rögzítése hamarabb vált tarthatatlanná a svájci gazdaságra nézve, mint azt az elmúlt két-három évben feltételezték. A svájci jegybank vezetői vélhetőleg úgy gondolták: legyünk túl a drámán inkább előbb, mint utóbb. A veszteségek most még kompenzálhatók, később már szinte kezelhetetlenné is válhatnak. Szóval, minél később cselekedtek volna a svájciak, annál nagyobbakat veszített volna Svájc és veszítettek volna a deviza-, a részvény- és a kötvénypiacok. Áttételeken keresztül pedig más nemzetgazdaságok is.

A németek biznisze?

A közgazdász állítja, hogy az Európai Központi Bank nagy kötvényvásárlási programja ellentétes az EKB-ra vonatkozó szerződésekkel. Az EKB egyedüli kézzel fogható célja az elmúlt egy évben semmi egyéb nem volt, minthogy gyengítse az eurót. Ez megtörtént, a svájci jegybank ebbe nagyban besegített. Nem igazán belátható a számomra, miért kell Európának utánoznia az amerikai jegybank QE-jét (a mennyiségi könnyítések, a gazdaság olcsó, nagy mennyiségben nyomtatott új pénzekkel való elárasztása). Ebből egyébként a német vállalatok jobban profitálnak, mint más euró-övezetbeli gazdaságok. A többiek exportjának meghatározó része ugyanis az euróövezeten belülre irányul. A németeknek viszont sokkal erősebb a jelenléte az amerikai, a kínai, a japán, a latin-amerikai, a kelet-európai piacokon. Ezért lőtt ki a német részvénypiaci index. A konjunktúra kilátások, az euróövezet egészére nézve – az euró gyengüléstől függetlenül – mégsem rózsásak. – Szerintünk 0,8 százaléknál nem lesz erőteljesebb idén a GDP-növekedés átlaga. Nálunk, Németországban persze ennél valamivel dinamikusabbat prognosztizálunk. Óvunk azonban mindenkit attól, hogy ezt csakis az euró gyengülésével hozza összefüggésbe! A német helyzet egyebek között azért jobb, mert nem hagytuk, hogy ingatlanlufi képződjön.

Nincs túlfűtött ingatlanpiacunk, az árak emelkedése évek óta tűrhető keretek között zajlik. Sem az ingatlanvásárlók és -befektetők, sem a bankok nem bonyolódtak bele olyasfajta kibogozhatatlan hitelezési komplikációkba, amelyek drámát okoztak másutt, különösképpen Spanyolországban. Ami pedig a munkanélküliséget illeti, az az euróövezet legtöbb országában semmiképpen sem csökken jelentősen – véli Christoph Weil.

Nem ért egyet vele

Hozzátette, hogy ő egyáltalán nem ért egyet Draghi úrral, az EKB elnökével és mindazokkal, akik hozzá hasonlóan deflációs veszélyben látják Európát. – Egyszerűen azért nincs infláció, mert alacsonyak és még tovább is csökkennek az energiaárak. A fogyasztók azonban ennek örülnek, ráadásul több pénzük marad, hogy másra költsenek. Az árak alacsony volta, vagy akár a negatív infláció nem fogja akadályozni a gazdasági növekedést. Japánban a kilencvenes években defláció volt ugyan, de az egy főre jutó GDP-növekedés egy centtel sem maradt el az amerikaitól. A deflációs spirálszerű állapottól, amelyben az ember folyamatosan halasztgatja vásárlásait, a tőkés pedig a beruházásait, mert a költségek további, megállás nélküli zuhanását feltételezi. Ettől az állapottól az euróövezet fényévnyi távolságra van – véli a vezető német közgazdász.

HBN

Kizárt, hogy távoznak

Christoph Weil szerint szinte lehetetlen a görögök távozása az euroövezetből. Görögország óriási adóssághegyeket halmozott fel, ám ez a probléma praktikusan kezelhető. – Az európai mentőcsomagból Görögországnak átutalt mintegy 150 milliárd euró után a következő tíz évben Athénnak kamatokat sem kell fizetnie. Harmincéves kölcsönökről beszélünk! Ráadásul Görögországnak pozitív a költségvetése, és a fizetési mérlege. Márpedig az euróövezet pénzügyminiszterei annak idején megígérték Athénak, hogy ha tartósítani képes az államháztartási többletet, akkor jutalmul elengedhető az adósságok egy része – mondta a közgazdász.