„Ballag már a vén diák”

Debrecen - Búcsú Taar Ferenc, Kölcsey-díjas írótól, középiskolai tanártól, Bagamér nagyközség díszpolgárától.

Taar Ferenc 1924. november 21-én Érmihályfalván született. Elemi iskoláit Bagamér nagyközségben, középiskolai tanulmányait a Debreceni Református Kollégiumban és Gimnáziumban, majd Hajdúböszörmény Kálvineumában és gimnáziumában végezte. Ezen intézmények falai között kapta útravalóul azt a kálvinista hagyományokkal átitatott szellemet, amely gondolkodó, erkölcsös, vallásos felnőtté és a nép iránt mélyen elkötelezett magyarrá érlelte.

Érettségi után a Debreceni Egyetemen jogi tanulmányokat folytatott, ami a háború miatt félbemaradt, s végül az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett magyar szakos középiskolai tanári oklevelet. A diploma megszerzése után a Péterfia Utcai Általános Iskola magyar szakos tanára lett egy évig.

Egy évtizednyi közigazgatási munka nyomán 1958-ban dramaturgként kezdett el dolgozni a Csokonai Színházban, melynek később majdnem másfél évtizedig (1961-1974) volt az igazgatója. A színházi évek után a debreceni Dokumentációs Filmstúdióban és a Városi Könyvtárban töltött be vezető tisztségeket.

Még a középiskolás évei alatt ismerkedett meg – írásaik révén, majd személyesen is – a népi írókkal és a falukutató mozgalommal. Személyesen is megismerkedett Veres Péterrel, Szabó Pállal, Féja Gézával, Darvas Józseffel és Németh Lászlóval is. Ezen írók művei életre szóló hatással voltak rá, kiváltották belőle a szenvedélyes érdeklődést népünk múltja és jelene iránt. Ars Poeticája így szólt: „…nincs szebb, izgalmasabb írói feladat, mint leszállni az élet mélyrétegeibe, s annak értékeit, kincseit, vagy éppen a súlyos drámáit felszínre hozni és kiegészíteni a mindennapi élet tényeivel, az emberek küzdelmeivel, gyötrelmeivel s fölmutatni mindezt a megörökítés és a jobbítás szándékával.”

Egész írói munkásságán végighúzódik az írói elkötelezettség témaválasztás és értékmentés terén, a megőrzés és a jobbítás szándékával, követve nagy elődei példáját.

Írásai 1947 óta jelentek meg folyamatosan. Harminc, rádióban elhangzott hangjáték, tíz bemutatott színdarab (Aranygyűrű, 1954; Örök harag, 1967; Nap a város felett, 1969; Sírkő pántlikával, 1982; Láng és Tövis, 1973) és több száz kisebb írás (novellák, életképek, riportok, szociográfiák stb.) írójaként vált országosan ismertté.

Tíz könyve született – regények és írói szociográfiák –, közülük talán a legértékesebbek valóságföltáró szociográfiái: Tanyavilág – bomló világ (Mocsár Gáborral, 1964); A másik Hortobágy (1984); „Tokaj szőlővesszein…” (1988); Sorsfordulón (Ligetaljai változások) (1994); A Hortobágy (1996). 1992-ben jelent meg A Kacér Múzsát Szolgáltam című könyve, melyben a Csokonai Színháznál eltöltött felejthetetlen éveire emlékszik vissza.

Utolsó könyve a „Ballag már a vén diák” Visszanézve utam végén címet kapta, mely 2004-ben, 80. születésnapja előtt jelent meg visszatekintvén addigi életútjára.

Debrecen városához és Bagamér nagyközséghez egész életében hű maradt. Számos írásában tükröződnek Bagamérhoz fűződő élményei. Írásaiban sok olyan momentumot őriz meg és tesz közkinccsé Bagamér múltjából s mindenkori jelenéből, mely nélküle alighanem örökre elveszett volna. Néhány közülük: Otthon, a falumban [I.](Hajdú-Bihari Napló, 1986. július 5.); Debrecenbe kéne menni (Hajdú-Bihari Napló, 1992. január 4.); Otthon a falumban [II.] (Szabad Föld, 1998. december 15.). Bagamér általa került be az Új magyar irodalmi lexikonba (1994). Az írót 75. születésnapján Bagamér nagyközség díszpolgárává választották.

Debrecen városa addigi írói és közéleti tevékenységének elismerése gyanánt Művészeti Díjjal (1969) és Kölcsey-díjjal (1994) tüntette ki. Mindig aktívan részt vett a város közéletében és azon munkálkodott, hogy Debrecen szellemi értékét megőrizze és írói munkásságán keresztül hozzáférhetővé tegye az utókor számára is.

Munkásságát számos állami kitüntetéssel is díjazták, többek között a Munka Érdemrend arany fokozatával (1969, 1984), Veres Péter-díjjal (2005), Magyar Rádió Nívódíjjal (1979), Kritikusok Díjjal (1980).

1949-ben nősült meg. Felesége élete végéig hű társa maradt, 65 és fél évet töltöttek együtt jóban-rosszban. Két gyermekük és egy unokájuk született.

Az író ez év novemberében ünnepelte 90. születésnapját, és december 27-én hunyt el szerettei körében.

Nyugodjék békében!

HBN