Az én ünnepem 2014 - Az én Karácsonyom!

1943 és 1948 közötti években a Debreceni Református Kollégium Tanítóképző Intézetének voltam a tanulója. Karácsonykor, húsvétkor és pünkösdkor legációba mehettünk.A legációk elsősorban az ünnepek varázsát jelentették a számunkra, másrészt jó pénzkereseti lehetőség volt. A legációkon kapott pénzzel szüleinket segíthettük az iskoláztatásban. Balmazújvárosról hárman jártunk a tanítóképzőbe: Komlósi Imre, Tóth László és jó magam: Tar József. Az ünnepeken arra törekedtünk, hogy egymáshoz közeli helységekbe menjünk legációba, s együtt utazhassunk. Így volt ez 1946 karácsonyán is. Csak az volt a probléma, hogy a háború után még nem volt menetrendszerű vonatközlekedés.

Balmazújvárosról három nappal karácsony előtt kellett elindulnunk, hogy időben megérkezzünk a legációs helyünkre. Balmazújvárostól Debrecenig gyalog – az apostolok lován – tudtunk bemenni a Kollégiumba. Debrecentől Nyíregyházáig ment egy motorvonat. Ekkor még két nap választott el bennünket a Karácsonytól. Nyíregyházán éjszakai szállás után kellett néznünk. Szerencsére a Fiú Tanítóképző Intézet Kollégiumának az igazgatója befogadott bennünket. Csak az volt a baj, hogy télvíz idején nem biztosított meleg szobát a számunkra, úgy kellett a takarókat is össze keresgetnünk. A következő nap új szállást kellett keresnünk. Szerencsénk volt, a Leány Tanítóképző Intézetben kitűnő szállást kaptunk, reggel még finom olajos puliszkát is kínáltak reggelire.Vidáman indultunk tovább a legációs helyeinkre.

A nyíregyházi vasútállomáson éppen indult egy orosz katonai szerelvény Záhony felé,. Az egyik szuronyos katona fel is engedett bennünket a vonatra, de a másik lezavart, s így Nyíregyházától ismét gyalog mehettünk tovább a legációs helyeinkre.Végül is szerencsésen megérkeztünk a szent estére. Karácsony második napján debreceni diákhoz méltóan derekasan helytálltunk a legációs küldetésünkben! Szépen gyűltek a forintok a hívektől Tele pénztárcával érkeztünk haza Debrecenbe, a Kollégiumba. A mai napig sem felejtem el, hogy a legációs keresetünkből mindhárman vettünk egy műrostos nadrágot, én a Kollégiumtól kaptam egy pár UNRA cipőt (amerikai adomány). A zsibogóban pedig vettem egy katonai zubbonyból készített dzsekit. Ez az öltözék akkor többet jelentett, mint ma a legelegánsabb öltöny. Jó volt visszaemlékezni az 1946-évi karácsonyi legációra.

-Tar József , Hajdúnánás-