Jegyzet: Mindennapi örömünket…

Te meg minek örülsz? Tudod, mit? Ne is mondd! Úgyis tudom, hogy pontosan ugyannak, aminek én. Az örömünk biztosra vehető, csak azt nem hozta még nyilvánosságra az erre szakosodott hivatal, lévén reggel, hogy konkrétan mi is örömködésünk tárgya. T. Szűcs József jegyzete.Jelesül, hogy mára milyen gazdasági mutatónk javult szinte példa nélküli módon. Az ipar teljesítménye, a nemzeti jövedelem, a foglalkoztatottság vagy a beruházások szintje? Bármi lehet, sőt bárminek az ellenkezője is. Az is jó hír, ha többet fogyasztunk, de az is ugyanolyan örömhír, ha azon a pénzen inkább állampapírt veszünk. Az is kedvező, ha nő az export, de az sem baj, ha többet hozunk be, mert az szintén a gazdaságot ösztönzi.

A lényeg, hogy a hivatal bírja tempót és a közmédia (több, mint) közreműködésével tudomásunkra fogja hozni, hogy ma minek örüljünk össznépileg. Ha meg elfogynak az elégedettségre okot adó gazdasági mutatók, negyedévi bontás helyett alighanem rátérnek majd a havi majd heti, esetleg a napi összehasonlításokra. Úgyhogy ne aggódjuk, sikerélményekben nem szenvedünk ezután sem hiányt. Engem ugyan kissé zavar, hogy mindeközben a forint olyan gyengévé válik, mint a lepkeszellentés, de bizonyára ennek is van magyarázata.

Lehet, hogy a külföldi üzletemberek mégsem látnak akkora fantáziát a magyar gazdasági folyamatokban, mint a kormányunk. Sőt! Egészen más végkifejletet látnak például az orrunkra nem nagyon kötött pénzpiaci nagyfiúskodásunk okán. De ezeket a lehetőségeket persze nem a közcsatornák híreiből hámozhatjuk ki. Mindenestre ennyi nagydobra vert gazdasági siker folyományaként a forint árfolyamának felfelé kellene száguldania, nem lefelé csúsznia.

Mindenestre mostanában már nem is nagyon figyelem, hogy éppen miben értünk el aznap világ, de minimum az Unióra szóló munkasikereket. A végszó úgyis mindig ugyanaz: a kedvező hazai gazdasági folyamatok eredményeként több (pénz) marad a családoknál. Engem személy szerint a gazdasági következtetés igazságtartalma mellett az is érdekelne, hogy miért mindig csak a családok járnak jól. Mi van az özvegyekkel, az elváltakkal, az önhibájukon kívül egyedül maradt honfitársainkkal? Vagy akár a szinglikkel, akik közül sokan akár tízszeres mértékú adót fizetnek az államnak, mint egy átlagos család.

Ők másodrendű állampolgárok? Vagy a kormánypártok szószólói annyira belemerültek már a családközpontúságba, ami önmagában jó dolog, hogy nem veszik észre az ilyen megkülönböztető megfogalmazásokat. Amelyekkel százezrek, talán milliók érdekeit, érzelmeit sértik. Akár azért, mert az ideális családmodellen kívül élők tényleg kimaradnak a jóból. Vagy, a megfogalmazás alapján, nem tekintik őket említésre érdemes magyar állampolgárnak. Egy olyan országban, amelyet nem mellesleg az egyedülállók mellett a csonka családok szintén szignifikánsan jellemeznek. S akkor még nem beszéltünk a többszörösen elvált, majd összekerült famíliák tagjairól, ahol a gyerekek akár éppen a harmadik-negyedik apjukat fogyasztják.

Amúgy meg egy szép színes luftballon ideális nagyságúra felfújva akár évekig díszítheti a szobánk sarkát. De ha mindenáron hőlégballon méretűre akarják duzzasztani, a lufi előbb-utóbb szét fog pukkadni.

T. Szűcs József