Nézőpont: Rángógumi

Rémisztő tanévszag árad mindenünnen, szezonkezdet, évadnyitás, itt, ott meg amott ugyancsak, minden, ami szép és ragyog, most visszatereltetik valami szuvas, recsegő iskolapadba... Fábián György írása.

...igen, magad is tanévszag vagy, a nyár ellobban már, s vége még az ítélkezési szünetnek is, komolyan kezdhetünk aggódni, ha mástól nem, hát amiatt, hogy minden elkezd majd ismét felpörögni, arra a szintre, ami – tudjuk, tapasztaljuk eleget ebben a büdös életben – az embernek túl sok, egészségtelen, nem kellene, hogy annyira pörögjön, de mi mégis visszagyorsítjuk olyanra, és ezzel mi magunk tesszük ilyen elcsépelten sokat szidottan rohanóvá ezt a világot, no, nem mintha a magunkfajta egy-egy guvadt tekintetű francbaazegésszel felkiáltással megálljt tudna parancsolni ennek a szörnyű malomnak, nem, ez tesz a fejünkre magasról, és robog előre, magára hagyottan, viszi, sodorja, röpíti a lendület vagy – mondhatnánk illúzió nélkül, de maradva a fizika talaján – a tehetetlenség, ebből az autóból nincs kiszállás, ezen a motoron nincs fékpedál, ebben a liftben nincs Állj! gomb, szóval, ne higgyük, hogy – például – a bűz ilyenkor a fő bajunk, az csak színfolt a szagtérképen, nem mellesleg, ne feledjük, trágyasegedelemmel kovászlik az új kenyér meg a karneválvirág is, és, földön élő-járó emberként, ne szakadjunk el a gyökereinktől, lássuk be, igen, a büdös valahol ott lapul szívünk legmélyén, és képletesen is, mert ha valami bűzlik ezen a világon, az mitőlünk bűzlik, ne önáltatóddzunk, és ne képzeljünk túl sokat magunkról, még nem nagy az ember.

Fábián György