Nézőpont: Mi isszuk meg a levét

Aki valaha is tanult földrajzot, és kicsit is ismeri országunk adottságait, az rögtön tudja, miért kerül az egyik helyen többe a víz, mint a másikon. A politikai okokat pedig – ahogyan a „vizes-vezér” – diplomatikusan ugorjuk át, hogy rögtön a mindennapi élet pocsolyájában landolva szembesüljünk azzal: ennek is mi isszuk meg a levét. Fabók Ágnes írása.

No, persze nem azok, akik panellakásukban olvassák ezeket a sorokat, mert a városiaknak nem sok választási lehetőségük lesz. A vidékiek azonban – akik eddig lakhelyük természeti adottságainak hála meg tudták fizetni az egészséges vezetékes vizet – sok helyütt ismét a fúrott kutak felé fordulnak majd.

Falu szélén lakik a nyomor – állapította meg találóan egy kollégám, s most is az ott élőkre kell figyelni. A legszegényebbek lesznek ugyanis az elsők, akik kockáztatni fognak, s talán nem is tudják majd, mennyit. Jó esetben házi vízszűrőkkel próbálkoznak, vagy vízforralással, egy idő után azonban már azzal sem. S akkor jönnek a fertőzések, a gyermekhalandóság növekedése, s a nyomorgók kerítésénél meg nem álló járványok, melyek előbb-utóbb hozzánk is elérnek. Ezt kellene megelőzni, most kellene okosnak lenni, s úgy kialakítani a rendszert, hogy a hegyvidéki falvakban nyomorgók helyzetén könnyítsen, de például az alföldiekén se nehezítsen. Hiszen a tiszta vízhez mindannyiunknak joga van. Még.

- Fabók Ágnes -

„Nem lehet mérőszalaggal lemérni”

Debrecen – A vízszolgáltatás eltérő díjai mögött eltérő adottságok is vannak.