Ruhagyár lett a szalámigyárból

Debrecen - A gyárba való belépéskor fekete kávét, fehér pálinkát, az ebédhez vörösbort kaptak.

Annak ellenére, hogy a város gazdaságtörténetében igencsak fontos szerepet játszott, a helyiek emlékezetében mégis alig maradt meg az olasz tulajdonú Vidóni Szalámigyár. Ezzel a gondolattal kezdte előadását az Olasz Debrecen című konferencián a Déri Múzeumban Blaskó Barbara, a Debreceni Egyetem Olasz Tanszékének munkatársa, aki felkutatta a vállalkozás és a család történetét.

Kemény munka

Mint elmondta: a gyárat az Észak-Itáliából megélhetési nehézségek miatt érkezett Vidoni fivérek 1886-ban alapították. Azért Debrecent választották, mert ezen a környéken akkoriban nagyon sok sertést, főleg mangalicát tartottak, így mindig bőségesen rendelkezésre állt jó minőségű alapanyag. A gyártást egy Cegléd utcai kisebb üzemben kezdték, de termékeik csakhamar olyan népszerűek lettek, hogy ott már nem fértek el. Ekkor vásárolták meg a Domb és Monti ezredes utca közötti keskeny, hosszú területet, ahol 1904-ben nyitottak. A legjobb időkben 130-150 olasz és magyar idénymunkást foglalkoztattak. (A szakmunkások olaszok voltak.) A gyártás idényjellegű volt, október végén, november elején kezdődött és március 15-éig tartott. Nyáron csak 15-en dolgoztak.

A külföldi munkásoknak fűtött munkásszállót biztosítottak. Mindenki egészen jól keresett, de a lírában fizetett olasz dolgozók bére nem volt nyilvános. A gyár saját korában a Pick és a Hertz mögött Magyarország harmadik legnagyobb szalámigyára volt, a magyar piac 20 százalékát uralta. Jelentős exporttevékenységet is folytattak, Törökországba, az USA-ba és Kínába is szállítottak. A titkos recept alapján készülő szalámin kívül 23 másféle terméket is készítettek. A szalámi címkéjén a 30-as évektől a kék-sárga debreceni színek és a város címere is megjelentek.

A házban manapság egyebek mellett fitneszterem, papírbolt és szórakozóhelyek működnek.

HBN-OCs

A teljes cikk a Napló keddi számában olvasható.