Sikkasztási ügyben ítélkezett a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa

Debrecen - Dr. N. Kálmán elsőrendű vádlottat sikkasztás bűntettében, a másod- és hatodrendű vádlottakat bűnsegédként elkövetett sikkasztás bűntettében mondta ki bűnösnek a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa.A bíróság az elsőrendű vádlottat 1 év 8 hónap börtönbüntetéssel, 3 év közügyektől eltiltással és 250 ezer forint pénzbüntetéssel sújtotta. A másod, harmad, negyed- és ötödrendű vádlottakat 1 év végrehajtásában 2 évre felfüggesztett börtönbüntetésre, míg a hatodrendű vádlottat 1 év 2 hónap, végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. Ugyanakkor a magánfél - a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem - polgárjogi igényét elbírálva az első- és másodrendű vádlottakat 8 millió forint és 2010. március 12. napjától számítandó kamatainak egyetemleges megfizetésére kötelezte.

A bíróság ítéleti tényállásában megállapította, hogy elsőrendű vádlott 2007. júliusától 2010. június 30. napjáig a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem kancellárja volt, így jogosult volt az egyetem nevében kötelezettségeket vállalni, szerződéseket kötni. 2009-ben az egyetem költségvetését 21,5 millió forinttal megemelte a Honvédelmi Minisztérium. Az elsőrendű vádlott annak érdekében, hogy ezen összegből 8 millió forintot elvonjon, pályáztatási eljárást indított szociológiai felmérés elkészítésére. A fiktív pályázati eljárás lefolytatásával alárendeltjét bízta meg, aki az elsőrendű vádlott által megjelölt három cég nevében elkészítette a pályázatokat, és az általa megnevezett céget hozta ki nyertesként. Miután az eljárásban téves összeghatár szerepelt, a pályáztatást megismételték. A nyertes kft. ügyvezetője - aki az ügy másodrendű vádlottja – és az elsőrendű vádlott 2009-es évkeltezéssel, hónap és nap megjelölése nélkül írták alá a szerződést, a teljesítés időpontját 2010. február 28. napjában jelölték meg.

A bíróság megállapította, hogy e szerződés célja az volt, hogy az elsőrendű vádlott 8 millió forintot el tudjon vonni, míg a másodrendű vádlott tisztában volt azzal, hogy a valóságban nem kell teljesítenie a szerződésben foglaltakat. Ezt követően a másod-és hatodrendű vádlottak között ugyanilyen tartalmú vállalkozási szerződések születtek, úgy, hogy egyik cég sem prezentált tanulmányokat. A szerződéseknek az volt a céljuk, hogy segítsenek elvonni ezt az összeget az eredeti céljától, és követhetetlenné téve a pénz mozgását, ismeretlen személynek vagy személyeknek juttatni. A szociológiai vizsgálatot a Stratégiai Kutató Intézet munkatársa készítette el.

A bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás során nem tudta azt megállapítani, hogy a csaknem 8 millió forint végül kihez került, ám indokolásában kifejtette, hogy a sikkasztás törvényi tényállásának megállapításához nem szükséges az összeg eltulajdonítása, elegendő, hogy azzal az elkövető sajátjaként rendelkezzen, így az elsőrendű vádlott elkövette a sikkasztás bűntettét.

A vádirati tényállásban szereplő hetedrendű vádlott cselekménye nem függ össze a jelenleg elbírált üggyel, elkülönítették, az ő esetében nem katonai eljárásban születik majd döntés.

Az ítélet nem jogerős, az ügyész mind a hat vádlott vonatkozásában 3 nap gondolkodási időt kért, az ötödrendű vádlott és védője, a magánfél jogi képviselője tudomásul vette a bíróság döntését, míg a többi vádlott és védője fellebbezést jelentett be.

- Debreceni Törvényszék -