Búcsú egy kivételes „közmunkás” könyvtárostól

Debrecen - A volt Debreceni Városi Könyvtár dolgozói tisztelettel adóznak szeretett, nagyrabecsült munkatársuk emlékének.– Nyolcvanhat éves korában elhunyt özv. Sólyom Lajosné (Kovács Julianna), aki az úgynevezett nagy könyvtáros generáció tagjaként sokunknak kedves Julikája, Julika nénije volt. A városi könyvtár újraalakulásától (1961) a legnehezebb időkben és terepen, mostoha körülmények között vállalt és végzett – olykor tiszteletdíj nélkül vagy minimális díjért – tartalmas és kulturális értékeket hordozó munkát.

Nemcsak könyvtáros volt a Nagysándor telepen a Pósa utcai művelődési házban vagy a Kishegyesi úti Terápiás Házban, hanem a Nagysándor-telepi lakosokat igyekezett közösséggé formálni. Programokat szervezett az Idősek Napközijében is. Az asszonyokat saját otthonába hívta csigatészta-készítésre, szabni-varrni tanulni. Irodalmi művekből felolvasást tartott nekik. Sok esetben gyalog vagy busszal hozta be kis csapatát a városi kulturális programokra. Hozzá bármikor bekopoghattak az ott lakók azért, hogy segítsen kérvényt vagy egyéb hivatalos levelet írni. Számos kiállítást rendezett a sokszor fűtetlen könyvtárszobában, hogy szépre, jóra, esztétikumra tanítsa a betérőket.

Csodáltuk elhivatottságát, energiáját, mindamellett, hogy özvegyen két gyermeket is nevelt. Minden szellemi értéket szinte anyagi juttatás nélkül, a könyvek és az emberek szeretete által vezérelten, csendben, a szakma iránti nagy alázattal tárt olvasói elé. Tekintete, tartása, szerénysége, embersége megmarad emlékezetünkben.

(Kertészné és Kiss Anna)